Kapisztrán Szent János

77
kapisztran

A német származású olasz ferencesről való megemlékezés, akit épp a magyar nemzet fogadott szentjei közé, idén különös aktualitást kap. 1456. július 22-én Nándorfehérvár alatt Hunyadi János, a törökverő kormányzó és Kapisztrán János, a szent ferences barát közös összefogásával a pogány törökkel szemben aratott diadal valóban a hit győzelme volt. A kard és a kereszt együttes ereje megvédte Európát az iszlám fenyegetettségtől. Ma, 560 évvel később, az újabb komoly veszély küszöbén, van min elgondolkodnunk. Nekünk vajon mit hirdet, mire emlékeztet a déli harangszó? Mi milyen hittel vérteződünk fel és mit hallunk ki az elmúlt korok mély üzenetéből?

1456-ban, amikor a török Magyarország ellen indult, a közvetlen veszély két embert sarkallt azonnali cselekvésre. Hunyadi János magánhadsereg toborzásába kezdett, Kapisztrán János pedig, aki 1455-ben, hetvenévesen érkezett Magyarországra, Hunyadi harcostársa lett a török küzdelemben, és az ország legveszélyeztetettebb déli megyéiben toborzott kereszteseket. Az Európa-szerte ismert ferences prédikátor mély hite, csodálatos energiája és páratlan szónoki ereje huszonhétezer főnyi sereget toborzott össze. Prédikációi oly bizalmat öntöttek az egyszerű parasztemberekbe, hogy a török szultán, aki maga is harcolt, képtelen volt megbirkózni a bár harci gyakorlat nélküli, de halálra elszánt keresztesekkel, és megfutamodott. A nándorfehérvári diadal így vált Kapisztrán életművének megkoronázásává, hiszen csodával határos módon megmentette az országot, és ezzel Európát a török megszállástól.

Közben III. Callixtus pápa bullában rendelte el, hogy delenként megszólaljon a harang, imára hívva a híveket. A hívek előbb értesültek a győzelemről, mint a bulláról, ezért a pápa így módosította rendelkezését: „Minthogy Isten győzelemre segítette a keresztények fegyvereit, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái legyenek.” A török felett aratott győzelem hírére a pápa augusztus 6-ára elrendelte Urunk színeváltozásának ünnepét, és szokássá tette a déli harangszót.

A nagy győzelmet követően a városvédők táborában pestis ütött ki, amelynek Hunyadi is áldozatul esett. Kapisztrán János utolsó szeretetszolgálata barátja áldozatos ápolása volt, majd a kormányzó halála után maga is ágynak esett. A már akkor szentként tisztelt nagybeteg mellé a király saját orvosát is kirendelte, ám 1456. október 23-án a „törökök ostora”, avagy a „tisztelendő kapitány” is követte barátját az örök hazába. Halálát a szerémségi Újlak (ma Ilok, Horvátország) ferences kolostorában várta be, ott is helyezték végső nyugalomra. A sírjánál történt csodák hatására – összesen mintegy 400 esetet jegyeztek fel – a Szerém megyei Újlak a középkor végi Magyarország egyik legjelentősebb zarándokhelye lett.
Kapisztrán halála után mindjárt kezdeményezték szentté avatását, az eljárást többszöri próbálkozás után, 1690-ben fejezték be: az egyház ekkor iktatta szentjei sorába.

A nándorfehérvári diadal 70 évre távol tartotta a törököt Magyarországtól. Amikor ismét megújult a török veszély, a ferences káptalani gyűlés elhatározta, hogy Kapisztrán ereklyéit Újlakról biztos helyre menekíti, és a kiszemelt hely a nagyszőlősi kolostor lett. Csodával határos módon fennmaradt a szent ereklyéket menekítő újlaki ferences atyák 1525-ben íródott levele, melyben közlik az épp Szőlősön tartott országos ferences rendi káptalannal, hogy Kapisztrán János testével szerencsésen eljutottak Szegedig.

Az ereklyék Szőlősre való megérkezéséről szóló okleveles adatok a török időben odavesztek, azonban a ferences hagyomány, illetve a szájhagyomány is őrzi Kapisztrán szőlősi sírhelyének emlékét. Ahogy a hitújítást nemcsak elfogadó, de azt harciasan megélő Perényi Ferenc tettét is, aki 1556-ban embereivel gyilkos gyűlölettel lerohanta a hegyi kolostort. A későbbi századok tanúvallomásai egybehangzón állították, hogy a leölt ferences barátok testét és a korábban nagy becsben őrzött Kapisztrán-ereklyét a támadók a kolostor és a vár között lévő mély kútba dobták, annak tetejére pedig nagy kőhalmot raktak. A későbbi századokban Szőlősön többször kutattak Kapisztrán földi maradványai után, utoljára 1917-ben, de nem jártak sikerrel. A mély kutat nem tudták végig megtisztítani – írja a kutatást végző ferences elöljáró –, a feltárás során mégis csodálatos illatot észleltek, ami egyedül a szentek nyughelye körül történik.

A mai Nagyszőlős szívében található ferences templom elődjét 1701-ben szentelték fel, akkor még Sienai Szent Bernardint választva védőszentjéül. A kolostor és temploma 1747-ben porig égett, értékes könyvtárával együtt. A 18. században újjáépített templomot már Kapisztrán Szent János nevére szentelték. A 20. század elején felújított templom mennyezeti festménye, amely a legrangosabb magyar szentek körében Kapisztrán Szent Jánost is megörökítette, a kommunista éra primitív pusztítási szándéka ellenére sem szenvedte el a legkisebb kárt sem. E letűnt kor szellemének és stílusgyakorlatának ismeretében a festmény ép állapotát akár helyi csoda megnyilvánulásának is tekinthetjük. Nyilván csakis a hit lelkületével, mely egedül képes kihallani a távoli-közeli Kapisztrán mai üzenetét…

Összeállította: Riskó Marianna