Katolikus óvoda Szlatinán

42

A Szent Család Óvoda Aknaszlatinán

Aknaszlatina a román-ukrán határon fekszik, 10000 lakosból közel 3000 magyar ember él itt, ezenkívül románok és ruszinok lakják a települést. A több nemzetiség egymás mellett élése noha nem feszült, de megnehezíti nemzetiségünk, anyanyelvünk, saját kultúránk megőrzését. A magyarság megőrzésének egyik fő helye a templom maradt.

Nyolc évvel ezelőtt került ide plébánosnak Mészáros Domonkos atya, aki nagy felelősséget érzett az itteni magyarság sorsáért, és minden erejével igyekezett tenni annak fennmaradásáért, erősödéséért. Ezért a püspök atya támogatásával 1999 novemberében a helyi római katolikus plébánia épületében óvoda nyílt.

Így született a “Szent Család” Óvoda, amely ma már a Szent Anna nevet viseli. Caritasunk is a Szent Családról van elnevezve, hiszen nem lehet egyforma neve a két intézménynek.

Az óvoda fő célja, hogy gyermekeink már kicsi koruktól kezdve katolikus szellemben nevelkedjenek, kreatívan gondolkodjanak – ezek a törékeny, ártatlan gyermekek még olyan nyitottak, őszinték, tiszták. Óvodánkban két csoport működik, az oktatás magyar nyelven folyik.

Községünkben két állami óvoda van, és érdekes, hogy egyikükben sincs magyar csoport, így mi lettünk a helyi     Bolyai János középiskola biztos alapja. őszintén megvallom, hogy nyugodt szívvel engedem el gyermekeinket, mert az iskolában is hitoktatnak és folytatódik a nálunk elkezdett nevelés.

Intézményünk karitatív célokat is szolgál. Aknaszlatina bányászközség, a bányászok bérét sajnos még mindig hónapokig visszatartják, így a szülők hozzájárulása igen csekély. Teljes mértékben pályázatokból, jó szándékú emberek támogatásával működünk már nyolcadik éve. Az állam, azon kívül, hogy engedélyezi működésünket, semmivel nem támogat bennünket.

Óvodánk nagy segítséget nyújt legalább annak a 48 családnak, melynek gyermekei meleg szeretetünket élvezik. 45 férőhelyünk van, tegnap vettem fel a 49. kicsit, a napokban testvérkéje születik, így szeretnénk könnyíteni a fiatal anyuka helyzetén. Mindig akadnak olyan gyermekek, akiket egyszerűen fel kell venni. Hála az Úrnak, hogy a kollégáim is megértők, és boldogan segítenek, ha kell, vállalják akár a 25. gyereket is a csoportban. Tavaly nyáron nagyon nehéz időszakot éltünk át – először éreztem úgy, hogy óvodánknak a sorsa a teljes megszűnés lesz. Szeptember 1-jén kezdtünk volna, de augusztus 31-én egy vasunk sem volt. És ilyenkor jön az isteni Gondviselés. Váradi Natália “véletlenül” épp akkor készített velünk egy riportot, mely a Kossuth-rádióban is elhangzott, s Tapolca város polgármesterének megesett rajtunk a szíve… Csodálatos ember ez az Ács János: személyesen hozta el a támogatást munkatársaival együtt.

Húsvéti ünnepélyünkre Antal püspök atya is ellátogatott hozzánk, nagy élmény volt főpásztorunkkal ünnepelni. Már reggel 9-re nálunk volt és boldogan hirdette a feltámadás örömét gyermekeknek, szülőknek, kollégáknak. A két előadás között a szülőkhöz külön szólt a gyermekek keresztény nevelésének fontosságáról.

Községünkben nagy a munkanélküliség a fiatalok között, ezért sokan nem mernek egynél több gyermeket vállalni, mondván: “szeretnék mindent megadni gyerekemnek”. Sokszor gondolkodom, mi az a minden? Mi a legfontosabb, ha nem a SZERETET, amit pénzért nem lehet megvenni és amelyet nem lehet megjátszani? Vagy talán igen? Akkor bizonyára csak rövid ideig. Több anyukával próbálunk beszélgetni, persze csak ha nyitottak és hajlandók figyelni. A napokban találkoztam egy fiatal kismamával, aki töprengett, mi legyen nem tervezett gyermeke életével. Döntött… És az életet választotta! Számítva a nehézségekre, az emberek “megértő” szavaira, még az sem érdekelte, hogy a “nagybetűs” apukának már új barátnője van. Biztattam, de közben eszembe jutott: hát nem ez a “MINDEN?” Ha nem húzzuk keresztül Isten terveit és lehetőséget adunk mindenkinek az életre? Annál inkább, ha a saját gyermekünkről van szó. Van egy álmom: szeretnék egy olyan közösséget kialakítani a Szent Anna óvodában, ahol a gyermekek, a szülők és a munkatársak egyaránt jól érzik magunkat és az elvégzett munkánkon Isten áldását érezzük.

Puliszka Éva
óvodavezető