Kinek kell a Fiú?

70

Egy vagyonos ember és a fia ritka festményeket gyűjtöttek. Gyűjteményükben Picassótól Raffaelóig sok híres művész alkotása megtalálható volt.
Kitört a háború, és a fiú katonának állt. Bátran harcolt, míg egy csatában életét vesztette, amikor egy társa életét próbálta megmenteni. Értesítették édesapját, aki mély gyászba esett egyetlen fia elvesztése miatt.

Körülbelül egy hónappal később, éppen karácsony előtt, zörgettek a kapun. Az ajtóban egy fiatalember állt, kezében nagy csomaggal. „Uram, ön nem ismer engem” – kezdte a fiatalember. „Én vagyok az a katona, akiért az ön fia az életét adta. Sok életet megmentett azon a napon. Éppen engem próbált fedezékbe vinni, amikor a halálos találat érte. Gyakran mesélt önről és a gyűjteményükről.”

A fiatalember a férfi felé nyújtotta a csomagot.
– Tudom, hogy nem sokat ér. Nem vagyok valami nagy művész, de azt hiszem, a fia is azt akarná, hogy ez az öné legyen
A csomag a fiú portréját tartalmazta, amit bajtársa festett róla. Az apa könnyekig meghatódva nézte a képet, amely meglepően jól ábrázolta fia személyiségét. Miután összeszedte magát, felajánlotta, hogy fizet érte.
– Szó sem lehet róla! Ezt ajándéknak szántam, bár tudom, hogy soha semmivel nem leszek képes visszafizetni azt, amit a fia értem tett!
Az apa felakasztotta a festményt a falra, gyűjteménye többi darabja közé, és ha látogatója érkezett, ezt a képet mutatta meg elsőként, minden mestermű előtt. Amikor meghalt, a gyűjteményt aukcióra bocsátották. Sok gazdag, befolyásos ember gyűlt össze az árverésen, abban reménykedve, hogy megszerezhetnek egy-egy ritkaságot.
A kikiáltópulthoz közel egy állványon a fiú arcképe állt. A kikiáltó kalapácsával jelt adott és megszólalt:
– Az árverést a fiú arcképével kezdjük. Ki ad érte száz dollárt?
A teremben csönd volt. A hátsó sorból valaki bekiabált:
– A híres festményekre vagyunk kíváncsiak! Ez a kép senkit nem érdekel!
A kikiáltó azonban folytatta.
– Ki ajánl száz dollárt a képért?
Egy türelmetlen hang bekiáltott:
– Nem ezért jöttünk! A Rembrant-t és a Van Gogh-ot akarjuk látni! Kezdje már el az igazi árverést!
A kikiáltó azonban rendíthetetlen volt.
– A fiú. Kinek kell a fiú?
Végül egy hang megszólalt a terem hátsó sarkából. A családnál hosszú ideig szolgáló kertész volt az.
– Tíz dollárt adok a képért.
Szégyenkezett egy kicsit, de többet nem kínálhatott szerény vagyonából.
– Tíz dollárnál tartunk. Ki ad érte húszat? – folytatta a kikiáltó.
– Adja oda neki tízért és lássuk végre a mestereket! – kiáltották többen is.
– Tíz dollárnál járunk. Ki ajánl húsz dollárt?
A teremben ülők egyre nyugtalanabbul és türelmetlenebbül feszengtek székeiken. Nem ezért a képért érkeztek az árverésre.
– Először, másodszor, senki többet, harmadszor. A kép elkelt tíz dollárért! – A kikiáltó az asztalra csapott a kalapáccsal, majd bejelentette:
– Az árverésnek vége.
– És mi van a festményekkel? – kiabálták többen is.
– Sajnálom – válaszolta –, az árverés befejeződött. Amikor megbíztak az aukció levezetésével, tudomásomra hozták az elhunyt végrendeletének titkos záradékát, amit csak most árulhatok el. Megbízásom kizárólag a fiú képének árverésére vonatkozott. Aki azt megvásárolja, azé a többi festmény is. Akié a fiú, az mindent örököl!

Isten Fia meghalt értünk kétezer évvel ezelőtt.
Csakúgy, mint a kikiáltó, Isten is ezt kérdi tőlünk:
– Kinek kell a Fiú? Akié a Fiú, azé minden.