Konferencia Viskán

11

A szenvedélybeteg is Isten képmása 

2006. március 31. – április 2. között szokatlan rendezvény színhelye volt a Nagybereznai járási Viska (Viharos) faluban lévő Vadvölgy panzió. Harminc kárpátaljai szenvedélybeteg (alkohol-, drog- és cigarettafüggő) találkozott magyarországi sorstársaival, és az említett betegségeket gyógyító szakemberekkel. A kétnapos rendezvényen megfigyelőként részt vett két ungvári szakorvos is.

Péntek délután érkeztünk a helyszínre, és miután elhelyezkedtünk a szobáinkban, megismerkedtünk a panzióval. Ezután összegyűltünk az előadóteremben, és kezdetét vette a résztvevők bemutatkozása. Gyertyánligettől Ungvárig szinte minden járásból jöttek érdeklődők. Többségük már a gyógyulás útján járt, de voltak, akik itt szerettek volna erőt meríteni a gyógyuláshoz. Kíváncsian, s ugyanakkor szorongva vártuk, mit tartogatnak számunkra magyarországi vendégeink.

Először Kály Kullay Károly, a budapesti Sziget Droginformációs Központ vezetője tartott előadást a szenvedélyekről, majd következett egy megrázó film, melyben egy alkoholista beszélt hányatott sorsáról. Elmesélte létért való küzdelmét, szabadulási vágyát az önpusztító alkoholizmusból. Önvád, önmarcangolás, környezete megvetése, kitaszítottsága végül is minden segítség ellenére a halálba viszi. Percekig döbbenten hallgattunk, majd következett a látottak véleményezése. Nagyon őszinték, érdekesek voltak a hozzászólások. Egy valamiben megegyezett a véleményünk: Istenhit nélkül, a környezet szeretete, megértése nélkül, önbizalom, önbecsülés hiányában nehéz megszabadulni az alkoholizmustól vagy drogtól.

Másnap Veronika, Edit és Laci nagyon őszintén és megrázó hitelességgel beszéltek életükről, melyet megrontott az alkohol mértéktelen fogyasztása. Edit és Laci elmondták, hogy már a sír szélén álltak, amikor isteni sugallatra a Névtelen Alkoholistákhoz (AA) fordultak segítségért, ahol nagy szeretettel, megértéssel fogadták őket. Segítségükkel és Isten segítségével többszöri visszaesés után sikerült talpra állniuk olyannyira, hogy 10-12 éve nem ittak alkoholt. Ez idő alatt sokszor voltak kísértésnek kitéve, de győzött a hit, az akarat, a szeretet. Az AA tagjai rendszeresen összejárnak, erősítik egymást, és erősítik a visszaesőket, hogy újra megtalálják önmagukat. Szívesen mennek, ahová hívják őket, hogy megosszák tapasztalataikat azokkal, akik őszintén szeretnének megszabadulni szenvedélyüktől. Veronika egy másik önsegítő csoport, a Gamma GT tagjaként érkezett hozzánk. Hallhattuk, hogy az AA és a Gamma GT csoportokban a szenvedélybetegek orvos, pszichológus, pszichiáter jelenléte nélkül találkoznak, és a találkozással, beszélgetéssel adnak erőt egymásnak a józanságuk megőrzéséhez. Úgy tűnik, ez a leghatékonyabb módja a szenvedélybetegségek elleni küzdelemnek. Jó lenne, ha Kárpátalján is létrejönnének ilyen önsegítő csoportok!

Ezen a napon Hidász Zoltán, a leányvári Hivatásőrző Ház igazgatója jóvoltából még egy megrázó filmet láttunk, melyben egy katolikus pap mesél kálváriájáról. Az Œ sorsa rendeződött: megszabadult az alkoholtól, és visszatért az életbe, az egyházközségébe, mely szeretettel és megértéssel fogadta vissza. Ezt a filmet is megbeszéltük; egy hosszas tanulmányban lehetne csak részletesen beszámolni mindenről.

A lényeg az, hogy minden résztvevő őszintén kiönthette lelkét, elmondhatta problémáit, szabadon nyilvánított véleményt, és ezáltal megszabadult lelki terheitől.

Az előadók rádöbbentettek bennünket arra, hogy a szenvedélybeteg is Isten képmása, Isten szereti őt. A gyógyult alkoholista is értékes, szeretetre méltó ember, és Isten segítségével érdemes erőfeszítéseket tenni, kitartóan küzdeni a gyógyulásért. Felvetődött a gondolat, hogy Kárpátalján is nagy szükség lenne a Névtelen Alkoholisták társaságára, mely segítené a gyógyulni vágyókat, erősítené az ingadozókat és a visszaesőket.

Befejezésül köszönjük a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványnak és a Szent Márton Egyházmegyei Karitásznak, hogy lehetővé tették ezt a találkozót. Hálásan köszönjük, hogy magyarországi vendégeink: Buza Anna és Domonkos, Hidász Zoltán, Kály Kullay Károly, valamint Veronika, Edit és Laci velünk töltötték a hétvégét és segítségünkre voltak. Köszönjük Molnár János atyának, hogy velünk volt, és lehetővé tette, hogy szentmisén adjunk hálát a jó Istennek ezért a szép hétvégéért.

L., résztvevő