Légy szabad!

20

Az emberek többsége szabadnak hiszi magát, amikor azt mondhatja: “azt teszem, amit akarok”- azaz: nincs bilincsbe verve a kezem, nem tart vissza semmi fizikai kényszer; kielégíthetem minden vágyamat, ösztönömet, senki és semmi nem akadályozhat meg ebben. Ez a “szabadság” a vadon élő állat szabadsága, de nem az emberé, és még kevésbé Isten gyermekéé.

Még ha teljesen bénultan fekszel is az ágyban, ha fogoly vagy is egy börtöncella mélyén, még akkor is szabad maradhatsz, ha akarod, mert emberi szabadságod nem a tested, hanem a szellemed síkján helyezkedik el. Kivéve az önkívületi állapotot – bár ebben cselekedeteid már nem emberi cselekedetek – nem veheti el senki és semmi sem szabadságodat, mert senki és semmi sem börtönözheti be szellemedet. Te magad és egyedül csak te korlátozod – mások bűnrészességével – szabadságodat. Ha szabad akarsz lenni, önmagad ellen kell küzdened, ki kell harcolnod szabadságodat.

Ha azt mondod:

– ez nem az én hibám, ilyen a vérmérsékletem!

– nem tudok lemondani róla!

– nincs igazam, de nem tágítok!

– nem tudok dolgozni, egész idő alatt álmodozom. Nem birkózom meg vele.

– miért gondolkozom így?

– Mindenki ezt mondja!

– azt ott látni se bírom!

– nem akartam megtenni: hiába álltam ellen!…

– akkor nem vagy szabad, rabszolga vagy. Önmagad, múltad, környezeted, a dolgok rabszolgája.

– Addig nem vagy szabad, emberileg szabad, míg meg nem teremtetted magadban az embert a talpán, aki testét, érzékeit, képzeletét alárendeli szellemének.

– A bárka nem siklik tova a vízen, ha csak egy szál kötél rögzíti is a parthoz.

– A lehorgonyzott léghajó nem repülhet, amíg összes köteleit el nem oldjuk.

– Amíg csak egyetlen dologhoz vagy egyetlen személyhez is ragaszkodsz ellenőrzés nélkül – addig nem leszel “szabad”. Nem a dolgok ragaszkodnak hozzád, te ragaszkodsz a dolgokhoz. Rabszolgaként szolgáltatod ki magad nekik.

A szabadság nem közömbösség. Normális az, hogy élvezel, érzel, tapasztalsz, örülsz az emberekkel és a dolgokkal kapcsolatban, de fontos, hogy a vonzalmak, örömök, szenvedések ne zavarják meg értelmedet az út megválasztásában, ne kényszerítsék akaratodat az elhatározásban.

Mit érnek gyors lábaid, ha nem tudod irányítani lépteidet? Mit ér az építőanyag, ha nem tudod, milyen házat építs? Mit ér érzelmi gazdagságod, ha nem tudod, kinek add? Mit érnek győzelmeid örökölt tulajdonságaid fölött, öntudatlan és tudattalan világod, szokásaid, belső és külső kényszereid fölött?

Mit ér önuralmad, készenléted, teljes szabadságod, ha nem tudod, hogy használd fel ezt az elért szabadságot? Ha szabad vagy, de akármire, ez nem igazi szabadság: határozatlanságra, állhatatlanságra és aggályoskodásra vagy ítélve.

Az igazi szabadság lehetőség arra, hogy – ura lévén önmagadnak – mindig tévedés és hiba nélkül a JÓ utat válaszd és kövesd.

Ha igazán szabad akarsz lenni, meg kell ismerned az Atya tervét a világgal, fel kell ismerned végtelen vágyát utánad. Azután összeszedetten és felkészülten, elszántan és szabadon csatlakozz hozzá a szeretet “igen”-jével. Ez az “igen” Jézus Krisztussal jegyez el téged.Szabadságod minősége attól az akarattól függ, amelyhez csatlakoztál. Annyiban vagy szabad, amennyiben képes vagy az Atya akaratához ragaszkodni.

A szabadság karikatúráit: a teljes függetlenséget, az ösztönök, vágyak, szeszélyek kielégítésének lehetőségét az engedelmesség korlátozza. Az igazi szabadság az Isten akaratának való engedelmességben bontakozik ki. Isten akaratát pedig az Egyház, fölötteseink, a mindennapi kötelességek és események közvetítik számunkra. A valódi engedelmesség feltételezi az igazi szabadságot, de az igazi szabadság az engedelmességből táplálkozik. Ha valóban szabad vagy Krisztusban, semmi sem képes megállítani, mert az igazi szabadság lehetővé teszi számodra, hogy alávesd magad a jogos kényszernek, de azt is, hogy a jogtalan kényszert és az elkerülhetetlen akadályokat úgy alakítsd át, hogy megannyi eszközzé váljanak CÉLOD elérésében.

Jézus Krisztus, engedelmes lévén haláláig, megszerezte számodra az igazi szabadságot. Ha meghalsz Vele a bűn számára, felszabadítod magad a rabszolgaság alól és feltámadsz Vele a szabad életre. A keresztségben elnyerted a szabadság csíráját. A bűnbánat szentségében, amely újból a keresztség kegyelmében részesít, megint megtalálod a szabadságot. Ahányszor lemondasz a bűnről, ahányszor elszakítod kötelékeidet azért, hogy Jézus Krisztussal egyesülj, mindannyiszor az igazi szabadságot szerzed meg magadnak.

Véglegesen szabaddá majd akkor leszel, amikor a szeretetben végleg összeforrsz Szabadítóddal.

Michel Quoist
Így élni jó c. könyvéből