Lelki napok líceum módra

57

A Munkácsi Szent István Líceum három évfolyama egy-egy hétvégét töltött Szinyákon, a lelkigyakorlatos házban. Ők számolnak be élményeikről, tapasztalataikról: szentmiséről, eddig nem ismert imamódokról, filmnézésről, játékról, érdekes levélírásról, a püspök atyával folytatott beszélgetésekről… és még sok egyébről. Kizman Viktória, I. évfolyam Az elején a hátam közepére kívántam az utat, de mégis életem egyik legmeghatározóbb élménye lett. A programok egymást követték, így nem unatkoztunk. Este activityztünk, nagyon jó volt, de szerintem a nap csúcspontja mégis a Jézusról szóló film volt.

Másnap misével kezdtünk a lelkigyakorlatos ház kis kápolnájában. Csoportfoglalkozások voltak, majd ebéd után a film folytatását néztük meg. Az esti játék pedig minden várakozást felülmúlt. Levélírás (önmagunknak írtunk levelet, melyet a következő lelkigyakorlaton kapunk kézhez), illetve csoportozás után következett a vasárnapi szentmise, mely nagy hatással volt rám. Főként a püspök atya beszéde, prédikációja. Életem végéig emlékszem majd rá.

A hazaút zökkenőmentes volt. Itthon, az öcsémmel való első veszekedés után éreztem igazán, hogy milyen jó is volt a lelkigyakorlat, és volt egy olyan érzésem, hogy haza vágyom. Érdekes… Már alig várom a következőt…

Rózsa Rebeka, II . évfolyam

Évfolyamonként külön előadások és csoportok voltak. Mindkét osztálynak hitoktatója – az elsősöknek Tóni atya (Michels Antal), a másodikosoknak Antal atya (Majnek Antal püspök) – tartotta az előadásokat.

Antal atya előadásai nagyon tanulságosak és megerősítőek voltak. Az első előadás során megérthettük, hogy kik vagyunk mi, a másodikon pedig, hogy melyek az igazi szükségleteink. Este szentségimádáson vettünk részt. Az előadások után lehetőségünk nyílt lelki beszélgetésre a püspök atyával, mely mindenkire nagy hatást gyakorolt. Válaszolt megoldatlan kérdéseinkre és segített helyre rakni lelki békénket, valamint sok jó tanáccsal látott el minket.

A szombat reggelt is misével kezdtük, melyet Tóni atya tartott, majd ismét előadásokkal, csoportbeszélgetésekkel, játékokkal és próbával telt a nap.

Ennek a napnak az előadásain szembesülhettünk nehézségeinkkel, majd megkereshettük magunkban az értékes dolgokat. Lehetőség nyílt szentgyónásra, és az előző napi beszélgetés hatására kértük, hogy ismét beszélgethessünk a püspök atyával. Ez ismét tanulságos és nagyon megerősítő volt. A napot esti imával zártuk.

Vasárnap zsolozsmával és reggeli imával kezdtük a napot, majd záró csoportbeszélgetéssel, melyen felelevenítettük, mennyi jó dolgot tanultunk, valamint levontuk azok tanulságait.

Ezután egy saját magunknak címzett levelet írtunk, melyet tavasszal kapunk meg a közös lelkigyakorlaton. Szentmise következett, melyet Antal atya tartott, aztán megebédeltünk és vis.- szaindultunk Munkácsra.

Nagy hatással volt mindenkire ez a pár nap. Megismertük hibáinkat, jó tulajdonságainkat, problémáinkat, nehézségeinket és próbáltuk megkeresni ezek javításának módját a kapott tanácsok által. Megtanultuk jobban értékelni a másikat, mert csak az szeretheti Istent, aki szereti felebarátját.

És végül, de nem utolsó sorban köszönjük az ott dolgozóknak, hogy elláttak minket. Az Isten áldja meg őket!

Erdős Georgina, III . évfolyam

2010. november 19-én a Munkácsi Szt. István Líceum III. évfolyama lelkigyakorlatra indult Szinyákra. Szent Erzsébet ünnepe lévén a napot még Munkácson, szentmisével kezdtük. A lelki ráhangolódás után buszra szálltunk, és nekivágtunk a kanyargó útnak.

Először elvégeztük a keresztutat, melyet mi magunk készítettünk elő. A saját élményeink, gondolataink alapján megírt stációk tették igazán személyessé és szívhez szólóvá.

Mivel a hétvége célja a különböző imaformák megismerése és alkalmazása volt, utunk ezután a kápolnába vezetett. Az első feladat az volt, hogy elképzeljük saját temetésünket. Ez az imádság sokat segített az élet és társaink szeretetének megtapasztalásában. Élményeink megosztása és a finom vacsora után csapatépítő játékkal és esti imával zártuk a napot.

A szombat reggeli lassú ébredés után a lelkigyakorlat vezetője, Pogány István atya tartott előadást arról, hogyan szeressük egymást elsőként. Ezt követően tematikus beszélgetések voltak, melyek célja egymás jobb megismerése volt új szemszögekből. A délután folyamán elsajátíthattunk még két meditációs imát: a Jézus-imát, és a szemlélődő imádságot, mely témájául Lukács evangéliumának egy részlete szolgált.

A napot szentségimádás zárta, valamint egy megható film. Vasárnap délelőtt is sűrű programunk volt. Lezártuk a lelkigyakorlatot, majd időt kaptunk arra, hogy levelet írjunk fél évvel későbbi önmagunknak, melyet majd a tavaszi közös lelkigyakorlat alkalmával kapunk kézhez. Utolsó közösségépítő gyakorlatunk az érintős játék volt, amelyben öleléssel, kézszorítással, vállveregetéssel kifejezhettük egymás iránti szeretetünket.

Sok szép pillanat emlékével térhettünk haza erről a hasznos és szép hétvégéről. Nagyon köszönjük Pogány István atya, valamint Megyesi Kati és Laci áldozatos munkáját és segítségét.

„Az egyik legjobb dolog a keresztút volt. Főként azért, mert magunk írtuk a stációkat, és mindegyikünk átgondolta, ki-ki a saját helyzetét. Érdekes volt meghallgatni a többiek gondolatait…

A „temetés-ima”. Az valami feledhetetlen… Így, ahogy vis.- szagondolok, nagyon örülök, hogy megcsináltuk. Új dolog volt számomra (és gondolom, mindenki számára). Átgondoltam az egész eddigi életemet, és rájöttem, hogy sok mindenen változtatni kellene. És így, egészében véve, tök jó volt. Majdnem tökéletes.”

Szlivka Andrea, II. évfolyam