LELKISÉGEK. MOZGALMAK

86

A MIASSZONYUNKRÓL ELNEVEZETT KALOCSAI ISKOLANŐVÉREK VILÁGI RENDJE

Megalakulásunk, tevékenységünk, imaéletünk megismertetéséhez a rend történetét, alapítását, eszméjét, munkáját is ismertetni kell. Társulatunk hajszálgyökerei még ma is francia talajban élnek. Mattencourt plébánosa, Fourier Szent Péter a XVI. század vége felé azon töpreng, hogyan tudná biztosítani az elhanyagolt leányifjúság nevelését. Alix le Clere és néhány fiatal lány társulattá alakul, hogy életüket teljesen az ifjúságnak adhassák 1597-ben, és az alapító szellemében kezdik meg feladatukat. A gyors fejlődést forradalmak akasztják meg, az egészséges gyökér azonban újra és újra felszínre tör, Európa más országaiban is megindul a szerveződés. Kunszt József kalocsai bíboros érsek az 1850-es években éli meg Fourier Szent Péter gyötrődéseit amiatt, hogy hogyan lehetne művelt, vallásos lányokat nevelni, hogy lelkileg felemelje a magyar társadalmat. Megismerte a Németországból Csehországba telepedett Iskolanővéreket, Franz Mária Terézia elfogadja a meghívást. Két év múlva készen áll a nagy rendház, iskolával és ifjúsági templommal. Terézia főnöknővel 11 cseh nővér, 5 jelölt és 6 magyar nővér érkezik Kalocsára. Az alapító szándéka szerint egymás után épülnek a szerzet iskolái: a Duna-Tisza köze, Bácska, a Dunántúl, Felvidék, Erdély, Kína, Ausztrália hív, és megyünk.
A fejlődés üteme igen gyors. Az államosításkor, 1948-ban 72 intézet kapuja csukódott be előttünk és 12500 tanítványunk előtt. Az elcsatolt Bácskában 31 iskolát szüntettek meg.
A Társulat mindenkor igen nagy gondot fordított tagjai képzésére. Kezdetben saját tanárképző főiskoláján, később a budapesti, szegedi egyetemen, a zeneakadémián, a képzőművészeti főiskolán stb. tanultak tagjai. Három tanítóképzőnk és óvónőképzőnk olyan tanítókat, nevelőket indított útnak, akik nem csak a falvak, de a tanyák iskoláit is vállalták, valóban népnevelők voltak.
A szétszóratás után feladatunk a falumisszió volt. Lelkigyakorlatokat, tanfolyamokat (főző, varró, egészségügyi, háztartási) vezettünk, de ott voltunk az egyházközségekben, családokban, gyárakban, háziipari szövetkezetekben, sőt börtönökben és internáló táborokban is.
Újraindulásunk óta 160 fős leánykollégiumunk, több iskolánk, óvodánk, gazdasszonyképzőnk működik a fővárosban, Kalocsán, Kiskunfélegyházán.
Reményünk van a további nevelés és nevelés terén tervezett intézmények megvalósítására.
A fentiekben ismertetett rendi élet, szellem, hagyomány nevelte az 1990-ben alakult Világi Rend tagjainak jó részét ifjúságától – óvodától felnőtt korig -, de vannak köztünk olyanok, akik a szétszóratás hosszú éveiben ismerték meg e szellem nagyszerű hordozóit, kötődtek hozzájuk bizalommal, élvezték testi és lelki támogatásukat, segítségüket. Hiszen ezek az emberek az élet minden területén jelen voltak, a szent Alapító jelmondatát tettekre váltva: „Senkinek sem ártani, mindenkinek használni.”
Boldogan jelentkeztünk a kis közösségbe, és mivel legtöbbünknek addig is megvolt a maga „szeretet-szolgálata”, egyszerűen tettük ezt továbbra is, megerősítve, a Rend szellemében.
Hittant tanítunk a plébániákon, az iskolákban, a családokban, példánkkal nevelünk az emberek között, szeretettel és szerényen. Jelen vagyunk a kórházakban: látogatjuk, a gyónásra, áldozásra előkészítjük, sőt engedéllyel áldoztatjuk is a betegeket.
A szociális otthonokban beszélgetünk az ott élőkkel, vigasztaljuk az időseket. Ünnepek alkalmával kis csomagokkal lepjük meg őket. Szolgálunk a Caritas plébániai csoportjaiban, templomgondozást végzünk, virágok, ruhák rendben tartását vállaljuk, többen Rózsafüzér Társulatot vezetünk.
Leánykollégiumokban telefonszolgálatot, könyvelésvezetést, egyéb tevékenységet vállalunk. A fiatal egyetemistákkal való kapcsolatteremtéssel próbáljuk igazolni annak a nevelésnek valódi értékes voltát, melyben valaha mi részesültünk, melyet ők születésük óta fájdalmasan nélkülöztek.
Tagjaink száma állandóan gyarapodik. Budapesten, Kalocsán és Balatonendréden kb. 60 testvérünk jön össze minden hónap utolsó szombatján egy egész napos recollectióra. Szentmise, szentbeszéd, előadások, elmélkedés, megbeszélés a program, amely erőt ad további feladatainkhoz, imáinkhoz.
Tagjaink minden hónap bizonyos napját, munkáját, imáját különös összeszedettséggel ajánlják fel közös céljainkért.
Egyszerű fogadalmunkat – pár hónap jelöltségi idő után – az állapotbeli tisztaságra, vallási és egyéb kötelezettségeinknek megfelelő engedelmességre és az igénytelenség, a mindentől elszakadni tudás, az egyszerűség gyakorlásában megnyilvánuló szegénységre tettük le.
Imáinkat – mint tanító szerzet világi rendje – elsősorban az ifjúságért ajánljuk fel, a jövő katolikus nevelőiért, anyáiért, apáiért, Krisztus-hordozó, elkötelezett, fiatal papokért, missziós lelkületű fiatal szerzetesekért, az Isteni Magvető terméséért.
Ennyi, amit tenni tudunk és tesszük, míg élünk, Isten segítségével.

(Lelkiségek- mozgalmak. Országos Lelkipásztori Intézet, 1994.)