Medugorje – a Szűzanya iskolája

109

Medugorje egy, a Balkán-félszigeten található falu, ahol Jézus anyja 1981. június 24-én megjelent nyolc falubeli gyermeknek, és a nekik adott személyes tanításokon túl rajtuk keresztül az emberiségnek is üzent. Jézus anyja havonta többször megjelent nekik ezen a helyen. A mai napig tartanak a jelenések és tanítások. Medjugorje azóta zarándokhellyé vált.

2007. augusztus 1-6. között 18. alkalommal rendezték meg a nyári medjugorjei nemzetközi ifjúsági imatalálkozót, amelynek idei mottója: “…ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” volt. Egyházmegyénk néhány fiataljának is lehetősége nyílt, hogy részt vehessen ezen a rendezvényen.

Július 30-án vágtunk neki a kb. 40 órás, nem könnyű útnak. Mikor átléptük a szerb-bosnyák határt, nem túl fényes kép fogadott minket: elképesztő volt látni az utak mellett a szétlőtt, lerombolt házakat, melyek mindegyike a 90-es évek délszláv háborújára emlékeztetett. Szarajevót és néhány nagyobb várost elhagyva viszont megragadóan szép, hegyes, köves, homokos, de szegény vidék tárult elénk. Medjugorje Mostar közelében, Citluktól mindössze öt kilométerre, a keresztény és mohamedán világ találkozásánál fekszik.

A hajdan apró falucskában 1981. június 24-én nyolc medjugorjei gyermek előtt a Podbrdo nevű hegyen fényekkel kísérve megjelent egy nőalak. Ketten közülük csak az első jelenés alkalmával látták a Szűzanyát. A többi hat látnok naponta találkozott, vagy még ma is találkozik a Szent Szűzzel.

A Szűzanya minden hónap 25-én üzenetet küld a világnak az egyik látnokon keresztül. Az üzeneteket először csak a zarándokoknak adták tovább, 1997 óta földi adókon, műholdon és az interneten az egész világnak sugározzák a Béke Rádió napi 24 órás zenés vallási műsorában.

A Podbrdo melletti Krizsevác hegy tetején egy hatalmas betonkeresztet állítottak és a csúcsig vezető úton keresztutat alakítottak ki. Ez a világon talán a legnehezebben végigjárható keresztút. Ennek ellenére örömmel, élménnyel és áldozatvállalással járják végig a zarándokok milliói. Az éles köveket a megtérésért fohászkodók lábai már simára csiszolták. Napjainkban is több százezerre tehető azok száma, akik a kegyhelyet felkeresik, és minden egyes csoportból akadnak olyanok, akik mezítláb járják végig Jézus szenvedésének az útját.

A találkozón délelőttönként tanításokat, délután pedig tanúságtételeket hallgattunk. Mindennap 17 órakor kezdődött a soknyelvű rózsafüzér, ezt követte a szentmise, amit 32 atya celebrált. Az evangéliumot több nyelven, így magyarul is felolvasták. A szentmise után egyórás szentségimádás következett, amiben imával, élő zenével és énekkel dicsőíthettük Istent. Felemelő volt látni, hogy mennyi nép, nemzeti zászlaját lengetve, egybecsengően mondta a miseimákat és a rózsafüzért.

Ellátogattunk egy Cenacolo nevezetű közösséghez is, ahol öngyógyító módon, lelki támasszal gyógyulnak ki az élvezeti szerekkel élők (kábítószerfüggők közössége). Két fiatal fiú beszámolt csoportunknak arról, hogyan segít nekik a közösség leszokni a káros szenvedélyekről. Elbeszélésük szerint Jézus a hajuknál fogva húzta ki őket a sírból.

Mindennap imádsággal kezdik a napot, rózsafüzért mondanak, szentmisén és szentség-imádáson vesznek rész. A nap többi részét kemény munkával töltik, minden munkát saját maguk végeznek, továbbá kegytárgyakat készítenek, könyveket nyomtatnak. Elvira nővér a vezetőjük, ő alapította a közösséget. Egyik nap egy színdarabot adtak elő a közösség tagjai, mely Jézus életéből egy-egy részletet jelenített meg, mint például a csodálatos kenyérszaporítás, Jézus bevonulása Jeruzsálembe, az utolsó vacsora, a feltámadás. Nagyon élethű volt az előadás, amely végén fiúk és lányok egyaránt könnyeztek. Látszott, hogy rengeteget készültek a bemutatóra, mindent a legapróbb részletig előkészítettek, látványos és magával ragadó előadás volt.

A szálláshelyek mellett az ajándékboltok is felkészültek a zarándokok rohamára. Mária-szobrok, olvasók, szenteltvizes üvegek, nyakláncok, karkötők ezreiből válogathat mindenki. Hogy a Szűzanya járt-e arrafelé, azt nem mi szeretnénk eldönteni, megvárjuk, amíg az Egyház nyilatkozik. De amit láttunk és átéltünk, az az Ő lelkületével semmiképpen nincs ellentétben. Béke, egyszerűség, imádság és szerető ragaszkodás az Egyházhoz, Jézushoz: ez jellemzi ezt a helyet.

Az Egyház ragaszkodik a figyelmes vizsgálathoz, és nyitott mindenre, ami ott történik. E két évtized alatt több százezer férfi és nő kötelezte el magát a böjtre, a rózsafüzér imádságra, a megtérésre. Sok szerzetesi és papi hivatás született meg itt, a Krizsevác tövében. Az embereket megérinti az evangéliumi üzenet, és a szentségek felé fordulnak. Amikor a zarándok Medjugorjéba megy, az imádkozó Egyházat találja ott. Ezt adja az Egyháznak Medjugorje, ezt adja Édesanyánk.

Hálát adunk Istennek, lelkivezetőnknek és mindenkinek, aki elősegítette ennek az útnak a létrejöttét, és buzdítani szeretnénk mindenkit, hogy legalább egyszer látogasson el erre a helyre, mert lehet, hogy sok kérdésre és miértre fog választ kapni. És ha csodában nem is, de csodálatosan felemelő érzésben biztosan része lesz.

Revallo Nikoletta