Ministránstábor – 2007

Mint minden évben, most is sor került a ministránsok számára megrendezett táborra, amely ebben az évben Kerekhegyen zajlott július 16-20. között. A tábor Kárpátalja minden római katolikus ministránsának lehetőséget nyújtott az ismerkedésre, a pihenésre, és persze szórakozásra is. A tábor fő célja minden évben az, hogy minél világosabbá tegyük az oltár melletti szolgálat fontosságát és súlyát, valamint az, hogy a fiataljaink által végzett egész évi hű szolgálatot valamilyen módon megjutalmazzuk. Fontos az oltár mellett végzett szolgálat, mert így még közelebbről átélhetjük a szentmise mélységét és szépségét, s ugyanakkor súlyos is, mert nem hasonlítható egyetlen más tevékenységhez sem.

Az idei táborba 22 ministráns jött el. Szervezése már a nyár elején megkezdődött, így a megérkezés napjától egészen a hazautazásig érdekes programmal tudtunk ministránsaink elé állni. Voltak különböző közösségi játékok, ügyességi feladatok és olyanok is, amelyekkel az oltárnál való szolgálatot és a Szentírásra vonatkozó ismereteiket is bővíthették a fiatalok.  Mivel napközben igen meleg volt, úgy döntöttünk, hogy minden napra beiktatunk egy fürdést. Ezt egy helyi üdülőhely medencéjében tudtuk megoldani. Minden este a nap zárásaképpen tábortüzet rendeztünk, amely keretében szentírási és más jeleneteket kellett eljátszaniuk a fiataloknak. Ezek, és minden ilyenféle feladat, vetélkedő keretében zajlott, amelyekért pont illette a csapatokat. Első nap minden csapat tábortűzi feladata az volt, hogy válasszanak először is egy nevet, majd ezt a nevet egy jelenet keretében úgy kellett előadniuk, hogy a többi csapat kitalálja. Ezenkívül sor került beszélgetésekre is, amelyekben a fő kérdés az volt, hogy miért vállalta egyik-másik fiatal az oltárnál való szolgálatot. A beszélgetésekből az derült ki, hogy majdnem mindegyik jelenlegi ministránsunk a hitoktatója felszólítására kezdte el a ministrálást. De akadt olyan is, aki a barátja kérésére jelentkezett, így hát köszönetet szeretnék mondani minden hitoktatónak, hogy buzdításukkal az oltár szolgálatához segítik a fiataljainkat.

Összefoglalva ezt a majdnem egyheti együttlétet, azt tudom mondani, hogy mindannyian lelkiekben gazdagabban mentünk haza, és mint mindig, az a kellemes érzés töltött el bennünket, hogy nem csupán külön-külön plébániák ministránsai vagyunk, hanem egy „Valakinek” a hű gyermekei; és ez a valaki nem más, mint a mi mennyei Atyánk.