Pászkánk, azaz kivonulásunk Jézussal

88

A zsidók húsvétkor az egyiptomi szabadulásra emlékeznek. Hálát adnak Istennek, hogy sok ezer évvel ezelőtt oly sok csodával segítette ki őket a rabszolgaság házából, átvezette őket a Vörös-tengeren, ellenségeiket pedig legyőzte. Ezután 40 éven át vezette népét az Ígéret Földje felé, s közben sokszor bizonyította türelmes, gondviselő jóságát a választott nép felé (vö. Kivonulás könyve). Azok viszont, akik nem hallgattak Mózesre, Isten szavára, „nem juthattak el nyugalma helyére” (vö. 95. zsoltár). Többszöri hűtlenségük, lázadásaik következményeképpen nem kerülhették el büntetésüket (ld. a 78. zsoltárban: rájuk engedte „ártó angyalok seregét”). Az ószövetségi írások a mi „okulásunkra” is szolgálnak. Ezek nélkül nem érthetjük meg a mi húsvéti misztériumunkat. A szent három nap (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat) liturgiái bőséges oktatást adnak nekünk ahhoz, hogy ne csak megértsük – egyre jobban – Húsvét üzenetét, de szívünkbe engedve azt, életalakító döntést hozzunk. Mindenkinek külön is szövetséget kell kötnie a Megváltóval ahhoz, hogy őt is megszabadíthassa és vezethesse e világ pusztaságán keresztül az Ígéret Földje, vagyis az Isten Országa felé. Keresztelésünkkor már Isten gyermekei lettünk, de mivel ez általában csecsemőkorunkban történt, meg kell újítani, megerősíteni (=konfirmálni) ezt a szövetséget. Ezt tesszük ünnepélyesen és közösen minden Nagyszombat éjszakáján. Aki ezt egyszer komolyan megteszi – attól kezdve bátran megvallja hitünk szent titkát: „halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”

A mi életünk is hasonlít a zsidók kivonulásához – annak vajon melyik állapotához? 1. Egyiptom, mely a bűn szolgaságában való élet jelképe, bár van mit enni, inni, nem vagyunk szabadok. Ha itt maradunk – bűneink szelleme halálra fog kínozni előbb-utóbb.

2. A Vörös-tenger: kivonulás, szabadulás Egyiptomból: mindaz, aki bűnbánatot tartott, bizodalommal elfogadta Mózest, és követte őt, mint szabadítót – megtapasztalhatta, hogy „Isten velünk”. És Isten csodásan megszabadította őket a Vöröstengeren át az ellenségtől! Ma is hasonlót élhet át minden őszinte gyónó. Jézus a mi Mesterünk, aki minden bűnből, bajból, a gonosz szellemek bármilyen erős hálójából ki tudja szabadítani azt, aki rábízza magát, hallgat Őrá és követi.

3. Az ilyen Krisztus-hívő, még ha élete a pusztai vándorláshoz hasonló nehéz szakaszba is érkezik, ugyanúgy megtapasztalja, hogy Isten gondoskodik: az Ő hűséges követőinek megadja a „mannát”, vagyis a mindennapi kenyerüket. Placid atya és sok más, lágert, börtönt, s egyéb nehézséget megjárt ember szép tanúságot tesz erről.

4. A nép megkapta Mózes kezéből Isten nagy ajándékát, a Tízparancsolatot. Itt történt az ószövetségi Pászka legfontosabb eseménye – az Istennel való szövetségkötés: a nép megígérte, hogy megtartja Isten szent akaratát, a parancsolatokat, az Úr pedig védelméről és szerető gondoskodásáról biztosítja őket. A szövetségkötést áldozati állatok vérével pecsételték meg.

5. Végül a nép átkelt a Jordánon – már egy új, fiatal nemzedék juthatott be Kánaánba, a „tejjel-mézzel” folyó országba.

Minden, ami akkoriban történt, az Úr Jézus húsvétjára való előkészület volt. Ő a szabadító a bűn rabságából, Ő az, aki az Ígéret Földje, a Mennyek Országa felé vezet minket, Ő az, aki nekünk adta az új parancsolatot, és Ő kötötte meg az új és örök szövetséget minden hívő ember és Isten közt. Az ő kereszthalála volt az Isten Bárányának tökéletes áldozata, kinek vére kiontatott sokakért, hogy életük legyen és bőven legyen. Mindig adjunk hálát ezért a húsvéti misztériumért: „halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!”

Majnek Antal
megyéspüspök