Roska Péter atya lelkigyakorlata Ungváron

133

Egyházmegyénkben vannak olyan programok, amelyek évről-évre szerepelnek a hirdetésekben. Ilyen Roska Péter atya lelkigyakorlata is, amelyet az idén augusztus 22-24. között rendeztek meg Ungváron a Szent Gellért Kollégiumban.

Már lassan nem is számoljuk, hogy hányadszor jött össze sok régi és új résztvevő, hogy Péter atya segítségével újraértelmezze életét, és újra igent mondjon Krisztusra. Ahogy az elmúlt években, most is sok résztvevőtől hallottam, hogy problémáik akadtak a lelkigyakorlat kezdete előtt, és nagyon nehezen tudtak eljönni. Volt, akinek váratlanul munkába kellett volna mennie, volt, aki megbetegedett, volt, akinek a közlekedéssel voltak gondjai. A gonosz mindig igyekszik belepiszkálni a jó ügyekbe. Úgy látszik, ez a lelkigyakorlat is nagyon zavarja őt, hiszen a sok jó ember, jó helyen, jó időben a Jó Istennel együtt csak jót eredményezhet. Hál’ Istennek mégis sokan el tudtak jönni, lelkesen részt venni és könnyes szemmel, mosollyal az arcukon hazamenni, hogy amit kaptak, tovább ajándékozhassák másoknak.

Mit is vittek haza az idei lelkigyakorlat résztvevői?

Péter atya előadásainak témája Teréz anya nővéreinek három erénye volt: a bizalom, az életünk odaajándékozása és az öröm.

A bizalom erényének fontosságát Péter apostol példáján keresztül értettük meg. A “Jézus a vízen jár” történet alapján végig kellett gondolnunk, hogy bennünk van-e annyi bizalom, hogy “kilépjünk a csónakból”, illetve, hogy amikor süllyedni kezdünk, akkor is Jézushoz forduljunk és segítségét kérjük.

Az életünk odaajándékozásáról szóló előadás elején a Jézus megkeresztelkedésekor hallott szózatot olvastuk el. Péter atya elmondta, hogy saját magunkra kell értelmeznünk az Atya szavait: “Te vagy az én szeretett Fiam (Lányom)”. Ettől vagyunk értékesek, nem a teljesítményeink tesznek azzá. El kell hinnünk, hogy mi ajándék vagyunk Isten számára, mert csak így tudjuk odaajándékozni életünket másoknak.

Az öröm erénye az előző kettőből születik. Aki bízik Istenben és oda tudta adni életét, annak öröm van a szívében. Péter atya hangsúlyozta, hogy mi az örömhírnek vagyunk a hírnökei, mert Isten örömmel teremtett bennünket; a saját örömét adta nekünk, hogy a mi örömünk teljes legyen.

A kiscsoportokban megoszthattuk másokkal, hogy mennyire sikerült eddig birtokolnunk a három erényt, mik voltak az akadályok, mit merítettünk az előadásokból és milyen elhatározás született meg bennünk. Mivel a kiscsoportokat korosztály és nem szerint osztották be, így többet tanulhattunk egymástól, hiszen hasonló témák mozgattak bennünket, hasonló gondokkal küzdöttünk, jobban segíthettünk egymásnak. Megélhettük azt, hogy egymás számára is ajándék lehettünk.

A szentségimádás szinte állandó program volt az előadások között, még éjszaka is volt rá lehetőség. Itt elmélkedhettünk a hallottakon, megélhettük a csend és a nyugalom szépségét és feltöltődhettünk Jézus erejéből, hogy ne csak azon a két napon tudjunk bízni, ajándékozni és örülni, hanem majd családunkban, munkahelyünkön, nehéz emberek körében is világítsunk, mint ezen a Szent Bertalan-éjszakán.

Bundáné Fehér Rita