Szent Márk evangélista

49

Az Apostolok Cselekedeteiben három néven is találkozunk Márkkal: előfordul, mint “Márknak nevezett János” (12,12.25), mint “János” (13,5.13) vagy egyszerűen, mint “Márk” (15,39). A vizsgálatok kiderítették, hogy mindhárom név esetében ugyanarról a személyről van szó, s ugyanolyan kettős névvel állunk szemben, mint Saul-Pál és Simon-Péter nevénél. János a zsidó, Márk a görög neve annak a tanítványnak, aki három apostolnak is – Barnabásnak, Pálnak és Péternek – segítőtársa volt.

Szent Márkról – bár töredezetten – elég sokat tudunk. Márk gyermek volt, amikor Keresztelő János föllépett, és Jeruzsálemben az Úr Krisztus meghalt és föltámadt. A hagyomány úgy tudja, hogy a tanítványok közé tartozott.

Jézus elfogatásának éjszakáján Márk odakinn, szülei olajfa kertjében, a présházban aludt. A fényre és zajra ébredve, rémült kíváncsisággal nézte végig a jelenetet, majd a Názáreti Mestert közrevett csoport után surrant: “…egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott.” (Mk 14,51-52) Márk nyugtalan és hatalmas élete delén örökítette meg e jelenetet az ő nevével fémjelzett Evangéliumban, mégpedig akár a régi festők, akik a képek sarkába önmagukat szerényen, jelentéktelen mellékalakként ábrázolták.

Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk róla a következőket: Péter, miután csodálatosan kiszabadult Heró-des börtönéből, “elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”. Márk anyja özvegy lehetett, mert a férjéről soha nincs szó. Házát az első jeruzsálemi keresztények rendelkezésére bocsátotta. Pétert a háznép is jól ismerte, mert az ajtónálló szolgáló, Rodé a hangjáról ráismert (ApCsel 12, 11-17).

A föltámadás után Márk anyjának háza lett Péter szállása, s az ifjú Márk az elsők között lehetett, akik Jeruzsálemben megkeresztelkedtek. Péter ezért mondhatja őt a fiának (1Pét 5,13).

Kr. u. 44-ben, amikor Júdeában éhínség volt, az antiochiai egyház a jeruzsálemiek segítségére sietett, s Pál és Barnabás hozta az adományt. Nyilvánvalóan Márk anyjának házában szálltak meg, mert Barnabás Márk nagybátyja volt, talán épp édesanyjának a testvére. Amikor visszaindultak Antiochiába, magukkal vitték Márkot, akit immár elég érettnek tartottak arra, hogy segítségükre legyen az apostoli munkában.

A második apostoli útra Barnabás magával akarta vinni Márkot is. Pál azonban nem helyeselte, s emiatt nézeteltérés támadt a két apostol között, melynek végeredményeként elváltak egymástól: Pál Szilással Ázsia felé, Barnabás Márkkal Ciprus felé indult.

A következő tíz évből (50 és 60 között) Márkról nincs adatunk. 60 körül Szent Péter mellett Rómában (1Pét 5,13), 61-ben Pállal van. Ezt onnan tudjuk, hogy Pál a Kolosszeieknek és a Filemonnak írt levelében, mint mellette lévő munkatársról emlékezik meg róla. Ezek után Rómából keletre ment, mert Pál második fogságában, röviddel a halála előtt, arra kéri Timóteust, hogy siessen hozzá, és hozza magával Márkot is, mert “jó szolgálatot tenne nekem”. Ha Timóteus és Márk időben megérkezett, Márk jelen lehetett Pál vértanúságánál.

Szent Márk szimbóluma

A legszorosabb kapcsolat azonban Péter apostolhoz fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint “Péter tolmácsáról”. Anyja házában a görög nevű szolgálólány, Rodé lehetett Márk dajkája. Így tudott Márk kitűnően görögül és így lett alkalmas arra, hogy Szent Péter apostol tolmácsa lehessen.

Ezzel függ össze evangéliuma is. A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk ezt meg is tette (50-60 között), és Szent Péter prédikációiból összeállította az evangéliumot.

Márk evangéliuma, úgymond, a csodák evangéliuma, mégpedig olyanoké, amelyeknek Péter apostol maga volt a szemtanúja, s amelyeket ő a maga tömör, szűkszavú módján, a saját szenvedélyes lendületével mondott el. Pl. Jairus leányának meggyógyításánál szinte halljuk a tömeg zajongását és a sirató asszonyokat, vagy látjuk, ahogy Jézus a hajó végében egy párnán aludt (4,38).

A hagyomány Márkot, mint az alexandriai egyház alapítóját és vértanúját tiszteli. Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg Traianus császár idejében (98-117) szenvedett vértanúságot. Velencei kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől Velencébe vitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. Emellett a közjegyzők, a gyógyszerészek, a festők, a cipészek, a titkárok és a tolmácsok védőszentje. Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a XI. századtól, április 25-én üli meg.

Riskó Mariann