Szent Negyven nap

72

SZENT NEGYVEN NAP: a böjt és lemondás az ÖRÖM forrása 

XVI. Benedek pápa böjti meghívása alapján 

A Szentatya arra hív, hogy idei szent 40 napunkon találjuk meg újra a böjt, a lemondás igazi értelmét és örömét! Legyen az idei böjt örvendező út, amely közelebb visz Istenhez, családunkhoz, felebarátunkhoz és önmagunkhoz!

Egy javaslat: a muzulmánok földre borulnak, a buddhisták lótusz-ülésben imádkoznak… Az ősi katolikus imaforma a térdelés. Gyakoroljuk e nagyböjtben a térdelést az egyéni és családi ima alkalmával egyaránt. Legyen ez Jézus előtti leborulásunk segítője és kifejezője.

Február 25. hamvazószerda – Március 1. Nagyböjt 1. vasárnapja és hete

“Negyven napig kint volt a pusztában. Vadállatok közt volt és angyalok szolgáltak neki” – Örömmel kezdjük e lelkigyakorlatos időt. Fedezzük fel benne a megújulás nagy lehetőségét. Készítsük el egyéni és családi böjti tervünket.

Készítsünk családi imahelyet vagy oltárt – lila terítővel, töviskoszorúval, gyertyával! Amikor Jézus keresztjére vagy töviskoszorújára nézünk, a Megváltó Szenvedő Jézus végtelen szeretetére gondolunk, s vele egyesülten ajánljuk fel a mi kicsi lemondásainkat. Tervezzük meg a családi közös imákat! – Kedves szülők, a gyermeketek jövőjét akkor építitek legjobban, ha életük/imájuk rendezettségét – jelen esetben a családi közös ünnepléseket, imákat – velük együtt élitek. Ha sikerül az élet rendezettebbé tétele, jelen esetben a reggeli és esti közös ima, a gyermek életét sziklára építitek.

A böjti elhatározásoknak általában két szempontja van: 1) a lemondás valamiről 2) és a szeretet konkrét tette. Tervezhetünk közös családi elhatározásokat. Nagyböjt első 10 napján lehetne első lemondás: a tvről, számítógépről – ki-ki a lehetőségei szerint: de mindenképpen úgy, hogy biztosítsa a minél gyakoribb családi imát, együttlétet és beszélgetéseket. Legyünk bátrak, – s ha lehetséges – a kevésbé hívő házastársunkat is hívjuk meg a közös esti imára, ahol a gyermekekkel együtt beszélgetünk, ahol megosztjuk egymással, mit tettünk a nap folyamán szeretetből.

Március 8. Nagyböjt 2. vasárnapja és hete

“Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok.” Jézusban és az Igében Isten szól hozzánk. A Szentírás nem csupán felemelő olvasmány: a hívő Istennel, Jézussal találkozhat benne, ha megpróbálja életében is megvalósítani az Ige meghívását. Az ősegyház sok tanítója így fogalmazott: nem élő keresztény az, aki nem olvassa naponta a Szentírást, és nem az Ige alakítja életét. Az egyház legutóbbi szinódusa is erre hívott.

Családi közös imáinkban olvassunk naponta egy részt a Szentírásból.

Vehetjük a napi szakaszt, vagy a hét első felében az előző vasárnapi, a második felében a következő vasárnapi olvasmányokat, vagy a havi igét, stb. De olvassuk mindenképpen a Szentírást, és minden napra tűzzünk ki egy elhatározást, amely által a felebarátunknak valamilyen konkrét örömet szerzünk.

A böjt e héten legyen a lemondás valamilyen ételről, amit szeretünk. Valami egyszerű lemondást jó, ha az egész nagyböjtre elhatározok (nem teszek cukrot a teába, nem eszem édességet, csak ünnepeken, nem tvzek, számítógépezek stb.). Ahányszor nehéznek tűnik ennek megvalósítása: egyesítsem életemet, tettemet a szenvedő Megváltó Jézussal – aki bennem akar élni.

Március 15. Nagyböjt 3. vasárnapja és hete

“Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” – “Mi a meg feszített Krisztust hirdetjük” A szentmise, a szentségek vajon nem lettek-e sokunk életében kiüresedett szokássá? Nem hasonlítunk-e néha azokhoz a zsidókhoz, akiket Jézus kiűzött a szent helyekről? – A szent negyven nap az ima, a szentmise, szentgyónás, szentségimádás megújítására is hív.

Legyen e hét új elhatározása a szentségekkel való kapcsolat megújítása: pl. hétköznap legalább egy szentmise és elmélyült szentgyónás. Nem válhatnak ezek szokássá, vásárcsarnokká! Újuljunk meg! Segítsük ebben egymást is, saját megújulásunk elmondásával, családi elhatározással.

Március 22. Nagyböjt 4. vasárnapja és hete

Az örvendezés vasárnapja: “Aki az igazságot cselekszi, az a világosságra jut” – “Isten Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket” E vasárnap hálaadásra hív az eddigi lelkigyakorlatos időért, kegyelmekért (és lelkiismeretvizsgálatra is, ha keveset léptünk volna e szent időben).

Szentatyánk hív, hogy böjtünk során különösen gondoljunk a legszegényebbekre, s váljék ez életünk részévé. “Hogyan marad Isten szeretete abban, aki bár bőven van neki a világ javaiból, amikor látja, hogy testvérei szükséget szenvednek, elzárja előlük szívét?” (1Jn 3,17). Böjtöljünk e héten a legszegényebbekre gondolva.

Naponta legalább egy lemondást végezzünk az étkezés terén – s lehetőleg adjuk át árát a szegények javára (adhatjuk a Karitászunknak is).

Minden lemondás figyelmeztessen az örömre – és a lemondás öröme jelenjen meg a szeretet egy-egy konkrét kis cselekedetében is.

Március 29. Nagyböjt 5. vasárnapja és hete

“Aki szereti életét, elveszti azt; de aki megveti életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre” Önzésem minden reggel újra jelentkezik, s azt mondja: elsősorban magamat szeressem. Jézus arra hív: minden reggel veszítsem el önzésemet, hogy minden nap örömet szerezhessek valakinek. Figyeljek a héten különösen a nyelvemre. Pozitív pletyka: csak jót mondok a másikról.

Dicséret: lássam meg a jót és dicsérjek! Ha ebben el kell veszíteni magamat, tegyem azt örömmel, hisz így megmentem életemet és jelen pillanataimat az örök élet számára.

Április 5. Virágvasárnap és nagyhét

“Jézus megalázta magát és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” A Nagyhét a szent 40 nap “koronája”: A szent három napon minden este törekedjünk szívbeli örömmel részt venni az év legszebb liturgiáin. – Legyünk együtt Nagycsütörtökön az utolsó vacsora termében Jézussal! Nagypénteken ünnepeljük meg értünk vállalt keresztáldozatát! Majd a vigíliában ünnepeljük a föltámadás misztériumát!

Szent 40 napunk begyakorlása annak is, hogyan kell jobban élnünk Jézussal és Jézusban. A nagyhét első napjainak közös imái során tervezzük meg, hogyan tudnánk folytatni (és megtartani) majd a húsvét után is legalább néhányat azok közül a gyakorlatok közül, amelyeket a szent 40 nap alatt megéltünk. Pl. a rendszeres családi imákat, a reggeli elhatározással (igével) való közös indulást és azok esti megbeszélését, a napi legalább egyszeri örömszerzést; időnként tv-mentes napot stb… Ne túl sokat határozzunk el most sem, de néhány a legfontosabbak közül igen.

Így készüljünk húsvétra, és arra, hogy utána is élő maradjon a Jézussal kötött Új Szövetség életünkben!