Szeretnéd az örömöt megszaporítani a földön?

64

Téged is levert, elkeserített, amikor Szabó néninél kikapcsolták az áramot. Mi lesz vele télen? Segítsünk neki? De hogyan, hiszen magunknak is alig van sokszor… És ott vannak a szomszédok is hat gyerekkel, meg az árvaház is, ahol…, de jobb nem is gondolni rá, mert csak elkeseredik az ember. És ki vagyok én, hogy nekem kelljen a Társadalom problémáit megoldani?
Egy vidéki Kisváros nyugdíjasai nyugtalanul néztek a tél elébe. Ahogy az erre, felénk lenni szokott, sokan nem fogják tudni átvészelni. Tüzelő is, ennivaló is csak szűken jut kinek-kinek. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor kopogtattak az ajtón, és bejött a két suhanc, hogy tüzelőt hoztak. Merthogy azt mondták a főnökök, hogy ide is jól jönne…
– De biztos jó helyre jöttetek? És ingyen? – Igen, a papíron ott van: Szabóné, Virág utca kettő – Áldjon meg titeket az Isten!
Igen, meg is áldja őket az Isten, hiszen Szabó néni, mint az Isten szegényeinek (szakkifejezéssel élve: anawim Adonai) az egyike, igen befolyásos személyiség Nála. Meg azért is, mert volt idejük és kellően jó szívük hozzá, hogy csatlakozzanak az atyához, meg Józsiékhoz, meg János bácsihoz, akik úgy gondolták, hogy amíg nekik két ép kezük van, és jótevő barátaik, akiktől pénz származik, addig csak azért se fagyjanak meg a Kisváros öregjei. És volt nekik mindez. És ma is van, mert akinek van, annak még adnak…
Nemcsak tüzelőt, és nemcsak Józsiék, még csak nem is egyedül ebben a Kisvárosban, hanem gyógyszert, pogácsát, ebédet. Muszja néni és a Nővér, és Vali néni, itt is és ott is. Jézus nemcsak kenyeret szaporít, és nemcsak Péter és János kezébe adja, és még nem is csupán Galileában…
Pedig nem is könnyű segíteni. Hiszen emberek vagyunk, és ennek megfelelően olyan sok mindent elrontunk mi magunk is, hát még mások… Tudunk-e újra és újra talpra állni? Megragadjuk-e Jézus kezét, amikor süllyedünk? Ebbe az egy mozdulatba nagyon bele kell gyakoroljuk magunkat. És az sem árt, ha gondolkodunk, mielőtt cselekednénk, és imádkozunk, mielőtt gondolkodnánk… Csupa igen értékes, megszívlelendő közhely…
Hatalom van a kezedben. A teremtő Isten embere vagy. Ha kezedbe mered venni azt az öt kenyeret és két halat, és Jézus szavára el mersz indulni az ötezer ember felé, akik némi szánalommal vegyes kíváncsisággal néznek Rád, aki ennyiből akarod jóllakatni őket, akkor egyszer csak azon veszed észre magadat, hogy izzadni kezd a tenyered, mert hiszen már az ötszörösét adtad ki annak, amid eredetileg volt.
Guatemalában, fönt a hegyek között, a maya indiánok falvaiban bábaasszonyok dolgoztak, igyekeztek ingyenes segítségükkel enyhíteni a nyomorúságos körülményeken. Egyszer valaki — nem az ott lakók közül – figyelmeztette az egyik nővért: „A maguk munkája csupán csepp a tengerben. Csak nem gondolják, hogy így át tudják alakítani ezt a társadalmat?” Ő csak ennyit mondott: „Lehet, hogy nem teszünk nagy dolgot, de ezzel a kicsivel is építjük az Országot!”
Én is lassan eszmélek rá: az Ország van születőben körülöttünk és bennünk. De Te megkérdezed: hát elérhetünk egyszer oda, hogy majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, s a jognak asztalánál mind egyformán foglal helyet? Igen, hivatalosak vagyunk erre a lakomára. De az még túl van a Küszöbön, amelyet mindenkinek át kell lépnie. Mégis, a Házigazda már hívja a vendégeket, már készül a lakoma itt is, ott is. Érzed az illatát?

Péter, (Ungvár)