Szűz Mária nevenapja (szeptember 12.)

159

A Szűzanya nevenapjára való emlékezés sokszor „elsikkad” Kisboldogasszony ünnepe árnyékában. Pedig fontos szeretettel megemlékezni a névnapról, hiszen oly sokszor hívjuk segítségül a Szűzanyát a keresztnevén. (Most segíts meg, Mária…)

Mária nevenapjának megünneplése az újkorban bukkant föl, de csak Bécs felszabadítása után (1683. szept. 12.), Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé az Egyházban. A kultusz közép-európai meghonosodását főleg a passaui Segítő Szűzanya (Mariahilf) kegyképének tisztelete ihlette. Lipót császár bécsi udvara a török elől Passauba menekült és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának szimbóluma lett és tisztelete villámgyorsan elterjedt.

Mária nevének tisztelete azonban már korábban, a középkorban hagyomány volt, a 11. századtól kezdve ünnepelték különböző napokon. A híres ferences szónok, Temesvári Pelbárt szerint Szűz Mária nevének öt betűje jelenti azt az öt nagy jótéteményt, amellyel elárasztja a földet. Az „M” betű jelenti az Irgalmasság Anyját (Mater Misericordiae). Az „A” betű jelenti azt, hogy ő az emberi nem szószólója (Advocata), s azért ő mindenkiért közbenjár az Úrnál. Az „R” betű (Reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind az angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója. Az „I” betű (Illuminatrix) jelentése az, hogy Mária az egész egyháznak és a világnak is a megvilágosítója. Az utolsó „A” betű pedig azt jelenti, hogy ő minden szükségben a nyomorúság segítője (Auxiliatrix).

Mária nevének magasztalása a nép ajkán mindig is élt:

Mária drága neve
Aranyos öt betűje
Nyíljon ki a szívünkbe
Lelkünk üdvösségére.

Mária édes neve
Angyalok lépesméze,
Szűzek gyönyörűsége,
Bűnösök reménye…

A Győri Egyházmegye Hitvallás c. újságjának 2002. szeptemberi számából