Tavasz a Nagyböjtben

59
barka

A Nagyböjt az egyházi év olyan idő- szaka, amikor különös hangsúlyt fektetünk a bűnbánatra, engesztelésre, böjtre. Komolyabbak, visszafogottabbak vagyunk, kerüljük a mulatozást, a vidám rendezvényeket. A csendben igyekszünk ráhangolódni Istenre, megtisztulva bűneinktől megtalálni az Ő akaratának tetsző utat.

 

Hamvazószerda általában februárra esik, amikor a természet még szunynyadni látszik, hó borítja a vidéket, fagyosak az éjszakák. Ugyanilyen fagyos, hideg, sokszor búskomor a hangulatunk, amikor bűneink tenger- ében evickélve nem látjuk a túlsó partot, és határozottan haladunk a kétségbeesés felé. Úgy érezzük, hogy a Jóisten jósága és irgalma oly távol van a mi elesettségünktől.

Ilyenkor nagyon fontos megértenünk, hogy a nagyböjtnek nem az a célja, hogy komoran, magunka zuhanva sirassuk a bűneinket. A bűnbánat magában hordozza azt az örömet és reményt, melyet Jézus feltámadásának köszönhetünk. A bűnbánat hangulata ezért nagyon hasonló a nagyböjtben megfigyelhető természethez, amikor a nagy hidegek ellenére már érezhetjük a levegőben a „tavasz” illatát. Habár tél van, már sejthetjük, hogy közeledik a változás: hosszabbodnak a nappalok, az éjjelek rövidebbek, és mintha a napnak is kezdene visszajönni az ereje. Március elején már határozottan olvadni kezd a hó (ha van), múlóban a fagy, elkezd zöldülni a fű, a fákon egyre duzzadtabbak a rügyek, megjelennek az első virá- gok… Mintha minden egy új életet jó- solna. Az új élet pedig reménnyel tölt el bennünket.

Nagyböjtben legfontosabb feladatunk, hogy felkészüljünk a nagy változásra. Istentől valójában akkor vagyunk távol, amikor eszünkbe sem jut a böjt, az engesztelés, amikor lelkünkben rideg január van. Amikor készen állunk arra, hogy kibéküljünk Teremtőnkkel, akkor már előre láthatjuk, sejthetjük a megváltásunkat: lelkünkben is megcsillannak az első napsugarak, olvadozik a bűn jege, új hajtásokat enged bennünk a szeretet. Bár még böjtölünk és bűnbá- natot tartunk, de mégis egyre közelebb kerülünk Istenhez, üdvösségünkhöz, az Örök Húsvéthoz. Aki már elkezd bűnbá- natot tartani, az már jó úton van a megtérés felé. Aki már elkezdett böjtölni, az már el is indult az Isten ösvényén. Aki elmélkedik a keresztút stációin, az máris részt vállal, együtt érez Krisztussal a szenvedésben.

Fontos tehát megélnünk, hogy amikor korlátozzuk a vidámságot, Isten nem hagy minket szomorkodni, hanem nagyobb, mélyebb örömmel ajándékoz meg bennünket bűneink megvallása által. A tavasz és a nagyböjt közös vonása még az is, hogy örülhetünk azoknak „tü- neteknek”, melyek jelzik a szebb jövőt: a fák virágzása jelzi, hogy lesz majd gyü- mölcs, a bűnbánatunk jelzi, hogy lesz megbocsátás és feltámadás. Viszont fontos a sorrend betartása: a természet fel- éledésénél még nem élvezhetjük a gyü- mölcsöket. Még csak sejtésünk van arról, hogy ami elkezdődött, az bőséges termést hoz. Ha már márciusban leszüretelnénk az epret, szőlőt, barackot, akkor elillanna a tavasz varázsa. Ne siettessük lelkünk tavaszát sem: éljük át a várakozást, a böjtöt, a lemondásainkat, hiszen maga a nagyböjti készülődés már önmagában egy ajándék, melynek gyü- mölcsét meghozza a Húsvét.

Bundáné Fehér Rita