Zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra

64

Március 31-én reggel indultunk Ungvárról. Miron atyától megtudtuk, hogy a csoport tagjai az ungvári járásból jöttek: Kisszelmencről, Tarnócról, Palágykomorócról, Gálocsról, Csapról, Sislócról, Koncházáról és Ungvárról.

Imával, Isten áldását kérve indultunk. Útközben a rózsafüzért imádkoztuk. A kisszelmenci Szentháromság kórus éneke kísérte utunkat, a szentmisét, a virrasztást, amiért hálát adunk Istennek.

A néhány órás út nemcsak kellemesen, de hasznosan is telt.

Kora délután értünk Szentkútra. Finom ebéddel, kényelmes szállással vártak a zarándokházban, mely csodálatosan beleolvad a gyönyörű környezetbe.

Rövid pihenő után a Szentkúti Szűzanyához mentünk, a bazilikát és környékét a helyi ferences atyák vezetője mutatta be.

Lenyűgöző találkozás volt a kora tavaszi táj csendjében. Miron atya keresztúti ájtatosságra hívott valamennyiünket; a szerencsésebbek egy-egy stáció szövegét is megkapták. Nekem az ötödik állomás jutott: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni.

Megszólalt a harang; édesapámra és férjemre gondoltam. Tudtam, ez a keresztút róluk is szól, és sok más férfiról, mert senki sem vonakodhat. Szemem elöntötték a könnyek, az ima a lelkemből hangzott, életre szóló élmény marad…

Aznap Roska Péter atya mondott szentmisét. Jó volt újra hallgatni tanítását, köszönjük mosolyát, biztató szavait.

Emlékezetes marad a virrasztás, a gyónás, az áldozás, a szívből jövő, tiszta énekszó. A szentségi áldás által lelkünk megmártózott a legtisztább forrásban.

Szombaton néhány perces hegymászás után megnézhettük a mészkőbe vájt remetelakot, letérdelhettünk a hegyi kápolnában, hálát adhattunk Istennek, a Szűzanyának e csodálatos nagyböjti élményért.

Egyik tapasztalt útitársunk a hegytetőre vitt, megmutatta a keresztet, s elmondta, hogy ő már sokadszor jön ide, s mindig visszavágyik.

Vizet merítettünk a Szent László-forrásból, s csordultig telt szívvel indultunk haza.

Ciganin Mária