Chira Sándor hitvalló püspök vértanúságának üzenete I.

Idén január 17-én múlt száz éve, hogy megszületett Chira Sándor, vidékünk és a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye hitvalló püspöke, „fehér vértanúja”. A nagy műveltségű, apostoli lelkületű pap és tanár, kanonok és pápai prelátus, majd titokban felszentelt püspök hosszú és kemény szenvedéssel teli, mégis sugárzó élete jól szemlélteti egyháza Golgota-járását és tanúságtételét is.

A dualista kori magyar királyság Máramaros vármegyéjében, egy Técső melletti kicsiny faluban, Irhócon (Vilchivci) született 1897. január 17-én, egy több nemzedékes görögkatolikus papi családban, Chira Kornél és Tabakovics Berta elsőszülött gyermekeként. Őt még további 7 gyermek követte. Kisgyermek kora óta pap nagyapja és apja példája láttán vonzotta a papi hivatás, majd érett fiatalként Szatmárnémetiben, ahogy ő maga írta, „a jó piarista Atyák gimnáziumában” végképp megfogta az Úr hívása.

Papi lelkülete a Budapesti Központi Papnevelő Intézetben az 1915-1920-as években formálódott, gyarapodott. Az 1920. december 19-én történt pappá szentelésekor választott mély bibliai jelszava: „Uram, követlek, bárhová is mész!” (Lk 9,57) megjelölte egész további életét, papi, illetve emberi karakterét, mentalitását, szolgálatát, meghatározva élete minden további fontos döntését.

Apostoli küldetéstudata egészen korán megnyilvánult, amikor már az első lelkipásztori helyezése alkalmával, a skizma által erősen érintett hegyi falvakban, vidéki parókusként a katolikus hitvédelem és az egyház védelmében a munkácsi bazilita atyák segítségével széleskörű népmissziót hirdetett. Már e korai években is nyomon követhető lelkes sajtóapostolkodása is.

A szókimondó és agilis fiatal papot 1924-ben püspöke, Papp Antal az ungvári papnevelde spirituálisává, majd fél évvel később az egyháztörténelem és kánonjog professzorává nevezte ki. Sándor atya „mély elhivatottsága korszakos változást eredményezett – írta a korabeli egyházmegyei lap –, a papnevelde lelki élete megújult, elmélyült”.

A két világháború közötti időszakban rendkívül mély aktivitás, szerteágazó tevékenység jellemezte. Buzgósága egyre nagyobb lett, és papi pályája is magasan felfelé ívelt. „Két generációnak volt tanítója és nevelője – írták róla deres hajú, hálás tanítványai. – Előadásai, órái élményszámba mentek. Alapos, univerzális teológiai tudással rendelkezett. Kiváló szónok, kristálytiszta jellem, erkölcsi tekintély volt nemcsak tanítványai, papjai, hanem hívei számára is.” Szemináriumi elfoglaltsága mellett kezdte el az ungvári börtönfoglyok rendszeres pasztorálását, és hasonló buzgalommal látogatta a betegeket az ungvári városi kórházban, ahol kórházkápolnát is szentelt. 1928. december 1-jétől hivatalosan is a kórház lelkipásztora lett. Emellett az ungvári katedrálisnak is népszerű prédikátorává vált. Apostoli lelkületével nemcsak az időseket, hanem a gimnáziumi ifjúságot is a templomba vonzotta, tőlük kapva a megtisztelő „Evangélista” jelzőt is.

Többéves odaadó szolgálata gyors egymásutánban magas elismeréseket eredményezett. 1930-ban már a püspöki konzisztórium tanácsadója volt, a Szentszék pedig pápai káplán címmel díjazta nagy buzgalmát. 1933-ban már a héttagú káptalan tagja, majd 1934-ben, a káptalan javaslatára, a szeminárium rektorává nevezik ki. A háborús 1943. év meghozza számára a legrangosabb kitüntetést: XII. Pius pápa kinevezi pápai prelátussá, amely cím a kemény szovjet korszakban jelentett majd fontos álcát, egészen haláláig.

1944-ben, még a szovjet bevonulást megelőzően, a frissen felszentelt Romzsa Tódor püspök mindjárt vikáriusává választotta Chira kanonokot. A Kárpátalját 1944 októberében megszálló szovjethatalom kemény sorsfordulót jelentett vidékre, emberre egyaránt. Az új hatalom stílusgyakorlatának láttán, a már 1945 elején megkezdődő papi letartóztatások, sőt kivégzések ismeretében a munkácsi egyházmegyei kormányzat felkészült a mártíromságra. A mindössze néhány hónapja felszentelt Romzsa Tódor püspök ezért titokban a Szentszékhez fordult, majd annak felhatalmazásával 1945. december 30-án a legnagyobb titokban püspökké szentelte Chira Sándort.

A szovjet állambiztonsági szervek szemében azonban már vezető kanonokként is a munkácsi egyházmegye második kulcsemberének számított, így megdolgozására különösen is odafigyeltek, bevetve rábeszélést, figyelmeztetést, fenyegetést. Letartóztatására azonban csak jóval Romzsa Tódor püspök meggyilkolása után, 1949. február 10-én kerítettek sor.

Az ungvári, lembergi majd kijevi börtönökben tartó több hónapos kimerítő és jobbára éjszakai kihallgatások után az 52 éves Chira püspököt 1949 augusztusában ítélték 25 évi szibériai kényszermunkára. „Amikor közölték a vádlevelemet – írta később –, hogy „mint aktív misszionárius évtizedeken át a katholicizmust propagálta, a hívek lelkében elmélyítette s bennük még az államfordulat után is tovább fenntartani igyekezett” – én visszatérvén a cellámba letérdelve mondtam hálát ezért a fönséges „vádért”, azért, hogy ezért a „dicső” „vétkemért” 25 évi rabságra ítéltek.”

(folytatjuk)