Pio atya a boldogok között

Május 2-án Rómában, a Szent Péter – bazilika előtti téren II. János Pál pápa boldoggá avatta Francesco Forgione kapucinus szerzetest, akit Pio atyaként ismer a világ.
Pio atya századunk egyik legnagyobb karizmatikusa. Olaszország déli részén élt egy kisváros, San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában. Ez a kolostor olyan lett, mint a szív. Ezrek és ezrek mentek oda 50 éven keresztül, hogy Pio atya előtt megvallják bűneiket, vagy meggyógyuljanak betegségükből. Aki életét Krisztusnak adja és elfogadja a Szentlélek adományait, szintén ilyen szív szerepet tölt be abban a közösségben, amelyben él. Isten ereje nyilvánul meg körülötte, természetfölötti békét és örömet sugároz élete. „A Lélek adományait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele: az egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, … a másik a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben, ez a csodatévő hatalmat, amaz pedig a prófétálást.” (1 Kor. 12,7)
Pio atyát szinte egyedülálló módon és erővel halmozta el a Szentlélek adományokkal.
1887. május 25-én született egy kis olasz faluban. A keresztségben a Ferenc nevet kapta. Apja földműves volt, és nagyon szorgalmasan dolgozott, hogy négy gyermekét föl tudja nevelni. Mivel szerette volna, hogy tovább tanuljanak, kétszer is kiment Amerikába, hogy több pénzt szerezzen. A szülők írni-olvasni nem tudtak, de tele voltak jósággal, és nagyon szerették Istent. Ferenc jól haladt a tanulásban, így 15 éves korában fölvételét kérte a kapucinus rendbe. Hivatása már évek óta érlelődött, a szentáldozás és az imádság kiskorától fogva belső élményt jelentett számára. Jézus szenvedése már ekkor nagyon megragadta, és a bűnösökért vállalt szenvedés, böjt, ima lelkesítette. Gyenge egészsége miatt nem bírta a tanulást, ezért egy évre hazament, majd később újra megbetegedett. Orvosai már lemondtak róla, de felgyógyult, és visszatért a kolostorba.
1910-ben szentelték pappá, de egészségi állapota miatt engedélyt kapott, hogy szülőfalujában, Peitrelcinóban maradjon hat éven át. 19lóban behívták katonának, de egészségi állapota miatt rövidesen leszerelték. 1916-ban a S. Giovanni Rotondó-i kolostorba került. Rendkívüli kegyelmi adományai miatt hamarosan Európa szerte ismertté lesz a neve. Pio atya neve sok ezer ember számára lett reménység, mert tisztán mutatta Krisztus felé az utat. 1918. szeptember 20-án a házfőnök Pio atyát eszméletlen állapotban találta a templomban. A kereszt alatt feküdt, vér folyt a tenyeréből és lábfejéből. Krisztus sebeit kapta meg a nagy szenvedésekkel együtt.
Az elöljárók nagyon óvatosak voltak, a legszigorúbb orvosi vizsgálatnak vetették alá, 2 évig megtiltották neki, hogy a külvilággal érintkezzen, még nyilvános szentmisét sem mutathatott be. Az orvosi vizsgálatokat, az elzártságot megalázónak tartotta, de alávetette magát elöljárói akaratának. Három híres orvosprofesszor vizsgálta meg, akik közül az egyik 15 hónapon át rendszeresen megnézte a sebeket, és mindenféle gyógyító eljárásnak vetette alá azokat. Később egy sérvműtétet hajtottak végre rajta, és az, a szokásos módon, néhány hét után meggyógyult. A kéz-, láb- és oldalsebek haláláig nem gyógyultak be, gyakran véreztek és rendkívüli fájdalmakkal jártak. 1920-ban az orvosok kijelentették, hogy ez a tudomány állása szerint megmagyarázhatatlan. Az elöljárók újra megengedték, hogy a hívekkel érintkezzen és nyilvánosan misézzen.

R.Gy.