Közöny és felelősség

192

A Biblia első részeiben sok-sok igén keresztül ismerteti, hogy végül is ki az ember, milyen is ő. Egy ismert és elrettentő példa az, amikor Isten Káint felelősségre vonja és megkérdezi: „Hol van a testvéred?” Káin cinikus vigyorral és pökhendi módon (tromfol) visszakérdez: „Talán őrzője vagyok testvéremnek?” (Ter. 4, 96) Ez a káini válasz emberségünk legszentebb hivatását-elkötelezettségét utasítja vissza: nem vállalja a másokért való felelősséget, emberi létünk lényegét.
Megdöbbentő, hogy ettől a káini kérdéstől visszhangzik a mi életünk is: „Mi közöm hozzá?”, „Az ő dolga!”, „Kit érdekel?”…
A Kárpáti Igaz Szóban megjelenő családi adatok mutatják, hogy még a „vérségi közösségben” is kibújik az ember Isten egyetemes érvényű elkötelezettsége alól. Mindenki csak a maga érdekeire vigyáz, idő és erő sincs másokkal törődni.
Ne csapjuk be magunkat: nem külső körülményeink – társadalmunk, gazdasági helyzetünk, természeti katasztrófáink, munkanélküliségünk – okozzák ezt. A valódi ok, hogy az ember nem vállalja Istentől kapott meghívását, mivel nem vállalja magát Istent sem!
Hol van és van-e egyáltalán valaki, aki ebben az önző és széthúzó világban másra – a másikra – gondol?
Én csak egyről tudok. Jó pásztort csak egyet ismerek. Az Úr Jézus Krisztust, akit a szentmisében ünnepelünk! A meghalt, feltámadt, de titokzatos módon mindig velünk lévő Üdvözítőt. Tudom, ő ma sem adta fel gondviselő szeretetét.
Az élet szövevényes útjain nem könnyű a tájékozódás. Manapság egyre több az eltévedt, zsákutcába került élet. Sok a tétova bizonytalanság: hogyan és merre tovább? Mi lesz velünk, meddig bírjuk, egyáltalán kibírjuk? Az ember sodródik a többiekkel, vagy a pillanatnyi hangulata, érdeke irányítja. Hol a járható út, amely célba visz?
Jézus ismeri az utat, előttünk jár, bátran léphetünk nyomába (példát ad!). Ha keskeny is ez az út, de járható! Boldog életre vezet.
Jézus nyomában, Jézustól tanuljunk mi is Kárpátalján, hogy ne egymás ellen, ne is csak egymás mellett, hanem egymásért éljünk, közöny helyett vállalva a felelősséget, betöltve emberi küldetésünket: „Őrzője vagyok testvéremnek!”

Németh Imre ofm.