Azok a papok, akik Beregszászban szolgáltak, jellegzetes emléket hagynak magukról. Bohán Béla atya például kutatott a levéltárban, és sok történelmi adatot talált, amelyekről a szentmisékben is említést tett, Michels Antal atya pedig sok magyarországi utat szervezett. Molnár János atya szándéka, úgy tűnik, az, hogy megismertesse velünk a kárpátaljai templomokat. A viski Szent Miklós templomba decemberben zarándokoltunk el, április 22-én pedig az ungvári Szent György nevét viselő templomba érkeztünk szép számmal Beregszászból, Macsoláról és Beregardóból.
Odafelé a buszban röviden meghallgathattuk az ungvári római katolikus templom történetét és a Szent György vértanúról szóló legendát.
A templom előtt már várt ránk Pogány István plébános atya, aki örömmel üdvözölte a volt házigazdát, Molnár János atyát, aki őelőtte 11 évig tevékenykedett ebben a templomban.
Az ünnepi szentmisét Pásztor Zoltán, a kassai püspöki helynök mutatta be Pogány István és Molnár János atyákkal, és – István atya szavait idézve – a többi paptestvérrel együtt.
„Ha valaki követni akar…” – ezzel a mondattal (Mk 8,34) kezdte Pásztor Zoltán atya a szentbeszédet. De akarjuk-e követni? Teljes szívből ráhagyatkozunk és követjük őt?
„…tagadja meg magát…” – ez hitünk célja: lelkünk üdvössége.
„…vegye fel a keresztjét…” – nem a mi keresztünk nehéz, Jézus Krisztus viszi a súlyát.
„és kövessen…”
Zoltán atya minden szót elemzett. Számomra meglepetés volt, hogy a hangsúlyt a mondat első felére tette: „aki követni akar”. Részletesen elmagyarázta, hogyan kell ezt értenünk, és hogyan kell cselekednünk, hogy a hitünk ne látszólagos, hanem szilárd meggyőződés legyen. Mindez Isten nagyobb dicsőségére szolgál, mert „Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám” (Jn 12,26).
A körmenet és az áldás után a templomudvaron félórás néptáncbemutató következett a Csipkés együttes és a téglási művelődési ház zenekarának előadásában.
P. Antónia
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!