10 éves az aknaszlatinai Szent Anna óvoda

A szlatinai Szent Anna óvoda fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte június 25-én. Kettős ünnepség volt ez, hisz ezen a napon ballagtak a nagycsoportos óvodások, akik szeptembertől már iskolába fognak járni.

Az ünnepség az óvodaépülettel szemben lévő templomban kezdődött, ahová az óvónők és a szülők átkísérték az izgatott gyerekeket. A szentmisét az aknaszlatinai plébános, Butsy Lajos atya cerebrálta Mészáros Domonkos atyával együtt, aki tiszteletbeli vendége volt az ünnepségnek. Domonkos atya több évig volt Aknaszlatina plébánosa, ő alapította a Szent Anna óvodát, de a nagybocskói és a gyetyánligeti katolikus óvoda is az ő ötlete és munkája volt. A prédikációban Domonkos atya elmesélte, hogy annak idején hogyan került Kárpátaljára, hogyan élt át két árvizet és milyen nehézségekbe ütközött, amikor az óvodákat akarta létrehozni. Kiemelte a Gondviselésbe vetett hit fontosságát, amely nélkül szinte lehetetlen bármilyen nehézséget leküzdeni.

A szentmise után az óvodában folytatódott az ünnepség. A gyerekek tartalmas és színvonalas előadást mutattak be a meghívott vendégeknek, akik között volt Ékes Ilona, a magyarországi parlament országgyűlési képviselője, Várföldi Tamás, az érdi Egymásért Alapítvány vezetője, Rácz István técsői plébániai kormányzó, Fehér Ferenc, a Szent Márton Egyházmegyei Karitász vezetője, és Bunda Szabolcs, a Kárpátaljai Ferences Misszió referense.

Az előadás közben vidám vetélkedőbe vonták bele a végzős óvodások szüleit is. Ennek keretében az apukák közül néhányan abban versengtek, ki milyen gyorsan és ügyesen rakja meg csemetéje iskolatáskáját könyvekkel, füzetekkel, és készíti el hozzá a tízórai szendvicset.

A színes előadás végén Puliszka Éva, az óvoda vezetője a gyerekek vidám éneklésének kíséretében szélnek eresztette azokat a lufikat, amelyek az óvodásokat jelképezték: immár elengedi őket az óvoda, egy újabb izgalmas és ismeretlen útra kell lépniük az iskola kezdetével.

Végül a vendégek közül szólaltak fel néhányan, utána pedig Várföldi Tamás ünnepélyesen átadta az osztrák iskolások ajándékait – az iskolatáskákat.

Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere pedig átnyújtotta az óvodásoknak a polgármesteri hivatal ajándékait, a különböző tanszereket, mondván: „ne legyen üres az iskolatáska”.

Az óvónőktől is kaptak ajándékot a gyerekek – azokat a gondosan összegyűjtött és megőrzött rajzokat, amelyeket a gyerekek maguk készítettek az óvodai foglalkozásokon.

Az ünnepség végén Mészáros Domonkos atyával, Puliszka Évával és egy végzős óvodás édesanyjával beszélgettünk.

* * *

– Domonkos atya, milyen gondolatokkal érkezett erre a szép ünnepségre?

– Nagyon sok drukk volt bennem. Meg vagyok hatva, különösen most, a műsor látványa után, a gyermekek vidámságát, értelmes, jó szereplését látva. Néztem a szülőknek az arcát, akik drukkoltak a gyermekeiknek, hogy jól mondják a verseket. Nagyon örültem, hogy a szülőket is bevonták a műsorba. Jóleső érzés, amikor látom, hogy a keresztény emberek hogyan tudnak együtt ünnepelni, játszani, imádkozni. Ezt látva azt mondom, hogy érdemes volt annak idején nehézségek árán is munkálkodni az óvoda létrejöttén.

– Nagy nehézségekbe ütközött annak idején? Milyen szerepe volt ebben a Gondviselésnek?

– Az elmúlt tíz év a Gondviselés tíz éve, amiért mindannyian hálát adunk. Sokan őrültnek tartottak, amikor hallották, hogy egy olyan intézményt akarok létrehozni, amelynek nincs megoldva a támogatása, és nincs megszervezve a finanszírozása sem. Azonban nagyon sürgetőnek láttam a helyi szülők igényét, akik szerették volna jó kezekben és jó helyen látni gyermekeiket.

Emellett fontosnak láttam itt a szórványban felkarolni a kereszténységet és kultúrát. Voltak olyan időszakok, amikor csak egy-két hétre előre volt pénz, de a pedagógusok azt mondták nekem, ha nem kapnak hónap végén fizetést, akkor is tovább dolgoznak. Az óvoda fennállásának első félévében megmutatkozott, hogy a Gondviselés sokkal jobban a kezében tartja az óvoda ügyeit, mint a mi drukkolásunk, és ez a tíz éves visszatekintés azt mutatja, hogy érdemes ráhagyatkozni a Gondviselésre. Természetesen ez egyéni önzetlenséget, áldozatot, munkát és imádságot kíván meg.

* * *

– Kedves Éva, hogyan tekint vissza erre a tíz esztendőre?

– Én igazából csak 2003-tól vagyok az óvoda vezetője. Abban az évben sok minden – tőlem függetlenül – pozitív irányba változott. A Word Servants holland csoportja felújította az óvoda helyiségeit, játszóterét, és egy nyári teraszt épített. Elkezdett minket rendszeresen támogatni a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány, az éves működési költség több mint nyolcvan százalékát az alapítvány támogatásából fedezzük ma is.

– Az ünnepségen egész idő alatt érezhető volt a csapatszellem, és különösen az óvodások szemében látszott az igazi öröm és vidámság. Mi az, amivel ezt el tudják érni?

– Sokat számít a vallásos szellem, amelyben dolgozni igyekszünk, és amelyre a gyermekeket igyekszünk nevelni. A szülők, úgy látom, örülnek, hogy ebbe az óvodába hozhatják gyermekeiket, hisz látják, hogy itt jó nevelést kapnak és odafigyelő pedagógusok, óvónők foglalkoznak velük. Hálájukat úgy mutatják ki, hogy mindenben segítenek, amiben tudnak. A felújítási munkálatok, amelyeket időnként el kell végeznünk, szinte nem kerülnek pénzbe – a szülők mindenben segítenek. Az ünnepség előtt a papák maguk jöttek, hogy lenyírják a játszótéren a füvet és rendbe szedjék az óvoda körüli területet. Magukénak érzik az óvodát, és ez sokkal többet jelent számomra, mint a hála szavai és a virágcsokrok.

* * *

– Az Önök gyereke mióta járt ebbe az óvodába?

– Két és fél éves kora óta.

– Hogy látják, milyen hatással volt gyermekükre az óvoda, az itteni közösség?

– Nagyon jó hatással volt rá. A fellépésből is látszott, hogy a gyerekek jól fel voltak készülve. Nagyon örültünk annak, hogy hittanórákon is részt vehetett a gyermekünk, és hogy egyáltalán keresztény nevelést kapott itt az óvodában. Hisz mi is és a szülők túlnyomó többsége vallásos, így mindannyiunk számára fontos az óvodában uralkodó szeretet, egymásra figyelés, gondoskodás és vallásos lelkület.

-bsz-