Isten szabadító ereje által (2 rész)

Előző számunkban Duda Szvorád domonkos atyával közöltünk interjút, akit életéről, papságáról és exorcista imaszolgálatáról kérdeztünk. Alább olvashatjuk az interjú második részét.

– Tudjuk, hogy a katolikus egyház a szentségeken kívül szentelményeket is használ, amelyek szent jelek – akár tárgyak is lehetnek.

– Valóban. Viszont különbséget kell tennünk a szentségek és a szentelmények között. A szentségeket maga Krisztus alapította, ezért azok a megszentelő kegyelmet nyújtják vagy erősítik az Ő keresztáldozatának erejéből. A szentelményeket pedig az egyház alapította, hogy segítő kegyelmeket közvetítsenek imáinak erejéből. A szentelmények lehetnek tárgyak (gyertya, szenteltvíz), vagy cselekmények, például áldások. Az egyszerű áldás általában imádsággal és szenteltvízzel való meghintéssel kér valami jót Istentől. Pap vagy diakónus végezheti, esetleg világi, például egy családapa megáldja gyermekét.

Azonban nem szabad azt gondolni, hogy a megszentelt tárgy átváltozik, mintegy mágikus erőt kap, hanem csupán Isten hatalmára, szeretetére emlékezteti az embert. Ha hittel és hálás lelkülettel használjuk, közelebb kerülhetünk a Teremtőhöz.

– És mi a helyzet azokkal a tárgyakkal és cselekményekkel, amelyeknek okkult, ördögi erőt tulajdonítanak?

– A sátánt Isten majmának is nevezik. Ez találó elnevezés, hisz igyekszik olyanná válni, mint Isten, utánozza, majmolja Őt. Ezért sugalmazza az embereknek, hogy készítsenek amuletteket, medálokat és más tárgyakat, amelyek ördögi erővel vannak felruházva. Ugyanez vonatkozik bizonyos helyekre és cselekményekre is. Az okkult tárgyak és cselekmények negatív hatása az emberre nagyrészt attól függ, mennyire közel illetve távol van az illető Istentől. Ha valaki gyakran meggyónja bűneit és igyekszik minél tovább a megszentelt kegyelem állapotában élni, akkor szinte semmi erejük nincs.

Az ördögi befolyás alatt álló helyekről van egy bölcs mondás: ahol Isten egy templomot épít fel, ott az ördög egy kápolnát. Valóban vannak olyan helyek, ahol érezhető az ördögi jelenlét, azonban emlékeznünk kell, hogy a sátánnak elsősorban emberi lelkek kellenek és nem bizonyos helyeket akar megszerezni. Ezért ha egy bizonyos házban Istenhez közel álló és a szentségre törekvő emberek élnek, akkor bármilyen múltja is legyen ennek a helynek – akár éveken át is dicsőíthették itt a sátánt és bűnös élettel neki szolgálhattak -, semmi kedve nem lesz a gonosz lelkeknek továbbra is itt tartózkodni.

– Mit tehetünk, ha környezetünkben olyan embert látunk, aki szenvedélybeteg vagy bűnös életet él és nem akar megváltozni?

– Nagyon veszélyes életállapot, ha valaki bűnben él, nem is beszélve arról, ha valaki szándékosan távol tartja magát Istentől. Hisz bármikor véget érhet földi élete és örökké abban az állapotban marad, amelyet a földön választott magának, hacsak halála pillanatában meg nem tér. Azonban nem tudunk senkit sem megtérésre kényszeríteni, és arra sem, hogy szeresse Istent és keresse az Ő akaratát a saját életében, hisz mindenki szabad akarattal rendelkezik. De imádkozhatunk érte, sőt különböző áldozatokat is hozhatunk (például böjt, önmegtagadás), hogy Isten a megtérés felé segítse az illetőt.

– Beszélgetésünk elején említette, hogy Kárpátalján sajnos sokan kuruzslókhoz és javasasszonyokhoz fordulnak segítségért, ha betegek. Elmondaná, hogy ez milyen veszélyeket rejt?

– Amint már említettem, a sátán mindent megtesz annak érdekében, hogy megszerezze, kárhozatba taszítsa az ember lelkét. Ennek érdekében mindenre képes. Még arra is, hogy emberek által gyógyítson. Egyszer egy idős hölgy – akiért imádkoztam, mert beteg volt -, később dicsekedett, hogy végül egy javasasszony segített a betegségén. Kérdeztem, mennyibe került ez neki, mire azt válaszolta: mindössze hatvan hrivnyába. Valójában a lelkét adta oda cserébe az egészségéért – mondtam neki.

A pap szabadító és gyógyító szolgálata merőben különbözik az említett emberek gyógyító szolgálataitól, kúrálásaitól. A keresztény vallásban a pap, mint Isten embere mindenkit arra segít, hogy lelkileg erős, megingathatatlan személyiséggé formálódjon isteni kegyelmek által. A pap nem guru, aki diktál, és nem tőle függnek a többiek. Nem a pap gyógyít vagy szabadít, mivel ő csak Eszköz Isten kezében. Isten az, aki megszentelő, szabadító ereje által igazán szabaddá, testileg és lelkileg egészségessé és boldoggá teszi teremtményét – az embert.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs