Idősebb Szent Jakab apostol

Ugyanannak a Zebedeus nevű gazdag halászmesternek és Szaloménak (később Szűz Mária barátnőjének és jeruzsálemi társnőjének) volt a fia, mint Szent János evangélista. Jakab arámi nevének jelentése: „Isten követője”. Az Egyház hagyományában az „idősebb” nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt május 11-én ünnepelt „fiatalabb” Jakabtól, Jézus unokatestvérétől, akit Pál apostol röviden az „Úr testvérének” nevez.

Jakab az első perctől fogva a tanítványok magjához tartozott, akik mind halászok voltak és Keresztelő Szent János tanítványai. Éppoly színes és szenvedélyes temperamentumú volt, akár öccse, János és tisztában volt vele, Jézus mennyire más mester, mint a farizeus írástudók. Amikor úton Jeruzsálem felé az egyik faluban nem akartak szállást adni Jézusnak, Jakab az öccsével együtt felháborodva mondta: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az Isten nyilát, hadd pusztítsa el őket!” Jézus ezért nevezte el őket Boanergesznek, azaz a „mennydörgés fiainak”.

A Szentírásból tudjuk azt is, Jakab apostol milyen odaadással várta Isten országát. Szalomé két fiával együtt odament Jézushoz, és térdre borulva kérte: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.” (Mt 20, 21). – „Nem tudjátok, mit kértek – válaszolta Jézus. – Tudtok-e inni abból a kehelyből, amelyet majd én iszom? – Tudunk!” – felelték. Mivel a többi apostol megneheztelt a két testvérre, Jézus mindannyiukat e szavakkal tanította: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. Köztetek nem így lesz. Hanem aki nagyobb akar lenni közületek, a szolgátok lesz, és aki első akar lenni, a rabszolgátok lesz. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaadja életét váltságul sokakért.”

Jakabban jó talajba hullottak az Úr szavai. Mestere halála után nem sokkal valóban ivott az Úr kelyhéből.

Péter és János mellett Jakab a harmadik apostol, akinek az Úr különleges feladatot szánt: Simon az egyház sziklaalapja lett, János a szeretett tanítvány, aki legközelebb állt az Úrhoz, Jakab pedig az első vértanú lett az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben – a színeváltozáskor, Jairus leányának föltámasztásakor és a Getszemáni-kertben – csak hármukat vette maga mellé Jézus. Jakab is megdöbbent és elrémült Jeruzsálem pusztulásának jóslatára (Mt 13,3), és tudni szerette volna az előjeleket. Ott volt a hét apostol között, akiknek a Genezáret-tó partján megjelent a feltámadott Jézus.

Jakab szenvedélyes tettvágya feltűnővé tette őt azok előtt, akik továbbra is Krisztus ellenzékéhez tartoztak. A hagyomány szerint az apostol Jeruzsálemben megtérített egy Hermogenész nevű varázslót, mire a zsidó főpap kiszolgáltatta Heródes Agrippának, aki Nagy Heródes unokája volt. Kedvezni akarván a zsidóknak, Heródes 42-44-ben váratlan üldözéssel csapott le a keresztényekre, így Jakab apostol mindjárt Szent István diakónus vértanúsága után szintén mártírhalált halt Jézusért. Heródes minden előzetes nyomozás nélkül elfogatta és kard általi fejvesztésre ítélte. Vértanúságáról az Apostolok Cselekedeteiben is találunk említést (Ap Csel 12,2).

Az apostolt Jeruzsálemben temették el, de a 8. századtól több legenda szól arról, hogyan kerültek Szent Jakab ereklyéi Spanyolországba. Compostellába. Valószínűleg az arabok pusztítása elől menekítették el őket a 7. században. A későbbi spanyol hagyomány mégis úgy tartja, hogy a Jézus mennybemenetele utáni harmadik évben Jakab Hispániába ment hirdetni az Igét, de annak oly csekély volt a foganatja, hogy az apostol kedvét veszítene. Zaragozában ekkor megjelent előtte a Szűzanya, és megvigasztalta. Ezért lett Jakab apostol a középkori Spanyolország legnépszerűbb szentje. Sok spanyol legenda említi, hogy a mórokkal vívott csatákban „Santiagót” (San Jagot) hívták segítségül. Tiepolo festményén ezért látjuk a mórok felett győzedelmeskedő fiatal szentet. De a művészet általában idősebb férfiúként ábrázolja, kalapján kagylódísszel (Compostella emblémájával). A középkor óta Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostella a keresztények legfontosabb zarándokhelye. A ma is álló bazilika 1075-1128 között épült. Idősebb Szent Jakab a zarándokok, valamint Spanyolország, Guatemala és Nicaragua védőszentje.

Összeállította:
Riskó Marianna