Hit és Fény-találkozó Munkácson

2007. február 24-én Hit és Fény-találkozóra került sor Munkácson. A Hit és Fény közösség sérült – főleg értelmileg sérült – gyermekeket nevelő családokból, és az őket barátként segítő fiatalokból áll. A közösségben segítséget kapnak egymástól a szülők, kivirulnak a fiatalok hatására a fogyatékos gyerekek, és sokszorosan viszonozzák azt a szeretetet és barátságot, amit kapnak tőlük. A sérült emberekkel foglalkozók általános tapasztalata, hogy mindig ők kapják a többet: a sérült embert szeretetben és elfogadásban nem lehet felülmúlni.

A közösség nemzetközi, Jean Vanier alapította Franciaországban, 1971-ben, onnan terjedt el az egész világon. Huszton és Técsőn több mint 10 éve működik a közösség, Ungváron tavalytól, és évek óta tervezzük, hogy Munkácson is megalakítjuk. Hosszas szervezés előzte meg a találkozót. Többször hirdettük ki az időpontot és a lehetőséget a görög katolikus, a római katolikus és a református templomban, és személyesen is igyekeztünk tájékoztatni, felkutatni az érintett családokat, az esetleges érdeklődő fiatalokat.

Február 24-én, délután kb. harmincan jelentek meg a Szent István Líceumban, a találkozó helyszínén. Sok érintett család jött el, gyermekeikkel együtt. Eljött Lembergből Uljana is, a régió felelőse, s egy 20 perces videofilm után, mely a közösséget mutatta be, ő is beszélt arról, mi is a Hit és Fény lényege. Vendégeink voltak a huszti és a técsői közösség tagjai – ők is segítettek bemutatkozni. Majd közös éneklés, ima és agapé zárta az együttlétet.

A találkozóra eljött Babály András munkácsi plébános és Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök is. Majnek Antal püspök atya is részt akart venni a találkozón, ám éppen aznap kellett részt vennie Zaporozsjéban Stanislaw Padewski püspök aranymiséjén.

A családok tehát nagyon is igényelnék a Hit és Fény közösség megalakulását, ám reményeinkkel szemben ez most még nem valósulhat meg. A sok hirdetés ellenére ugyanis nagyon kevés fiatal jött el. akik vállalnák havi egy alkalommal a sérült gyermekek, fiatalok mellett a baráti szerepet.

Tudjuk, hogy a legtöbb ember első látásra megriad a fogyatékos embertől, mert nem tud mit kezdeni fura mosolyával, irányíthatatlan gesztusaival, döcögő beszédével, melyek ijesztőnek hatnak. Elárulom: mindenki így kezdi, a későbbi leglelkesebb Hit és Fény-tagok is. Kis idő múlva azonban ezek a dolgok háttérbe szorulnak, és előtűnik alóluk a sérült ember személyisége, mely annyi értéket és meglepetést rejt magában. Kedves fiatalok, érdemes vállalkozó szelleműnek lenni, és legalább megpróbálni. Várunk benneteket!

Pápai Zsuzsanna