A bölcsőtől a koporsóig

Látogatás II. Rákóczi Ferenc szlovákiai emlékhelyein 

Ragyogó napsütésben indult a Beregszászi Ifjúsági Rákóczi Szervezet Szlovákiába, a fejedelem ottani emlékhelyeire. Utunk Borsival kezdődött. Elhelyeztük koszorúnkat a kastély parkjában lévő csodálatos Rákóczimellszobornál, ahol az idegenvezető tanár úr rögtön a szobor talapzatára, a fő helyre tette. Elénekeltük a Himnuszt. A borsi földszintes kastély IV. Béla király idejében épült 1264-ben. 1615-ben Lorántffy Mihály birtokolta. Az ő révén örökölte a Rákóczi család, Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házasságának létrejöttével. Ekkor élte fénykorát a borsi várkastély, ebben az időben építették rá az emeletet is. II. Rákóczi Ferenc itt látta meg a napvilágot, az északnyugati bástyaszobában. A fejedelem ezt a helyet Vallomásaiban palotának nevezi.

Így emlékezik: „Te istállóban születtél, én meg palotában… Szüleid szegények, az enyémek fejedelmek…

1676. március 27-én a mi házunk borsi kastélyában vezettél be engem ezen nyomorúságos életbe.” Így sóhajt fel a nagy fejedelem Istenhez, élete alkonyán írt önvallomásában. A kastélyban kilenc szobát újítottak fel – legértékesebb az az emlékszoba, ahol a későbbi fejedelem bölcsője van kiállítva. A kastély közelében még megvan az a kis kápolna, ahol II. Rákóczi Ferencet megkeresztelték.

Utunk ezután a nagy múltú királyi városba, Kassára vezetett. A város történelmi magvában, a sok más kulturális műemlék között fő helyet foglal el a Szent Erzsébet székesegyház.

Itt található a II. Rákóczi Ferenc megdicsőülését ábrázoló falfestmény. Az altemplomban 1906-ban helyezték el II. Rákóczi Ferencnek, édesanyjának, Zrínyi Ilonának és társainak földi maradványait, melyeket Törökországból szállítottak haza.

Rákóczi kőkoporsójára tettük le, főhajtásunk kíséretében, koszorúnkat és elmondtunk egy imát.

Kassa központjában megnéztük a Nagyságos Fejedelem rodostói házának hű mását, előtte a teljesalakos Rákóczi-szoborral.

Utolsó állomásunk „Krasznahorka büszke vára” volt. Egy különálló sziklatömbön fekszik, mint a mi munkácsi várunk, messziről hasonlít is rá. Az utolsó néhány száz métert úgy tettük meg, mintha falra kapaszkodtunk volna.

Köszönjük szépen Pándy-Szekeres Dávid tanár úrnak az anyagi hozzájárulást, Borbély Ibolya tanárnőnek pedig az ügyes szervezést. Így jött létre csodálatos hagyományőrző utunk, melynek emlékeiből erőt merítünk az Ifjúsági Szervezet további működéséhez.

Borbély Zsuzsanna,
a Beregszászi Járási Rákóczi
Szövetség Ifjúsági Szervezetének elnöke