A Csíksomlyói Szűzanya oltalmában – 2. rész

Interjú Tamás Józseffel, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspökével

(Az interjú folytatása. Az első rész előző számunkban olvasható)

– Milyen a magyar és a román nyelvű hívek kapcsolatba Erdélyben?

– A Gyulafehérvári Főegyházmegye valamikor kétnyelvű volt, de a kétnyelvűséget a magyar és a német jelentette. Román nyelvű római katolikus hívő csak elvétve fordult elő, esetleg vegyes házasság következtében. A németek nagy része sajnos elvándorolt a kommunista időkben. Nagyon kevesen maradtak, úgyhogy a német pasztoráció már elenyésző. Román híveink jelenleg két forrásból vannak. Az egyik forrást a moldvai csángók jelentik, akik mára elrománosodtak, és akik a szocialista nagyipar összeomlása következtében átjöttek munkahelyet keresni Moldvából Erdélybe. Jelenleg ők teszik ki a román nyelvű híveink többségét. Román híveink másik forrása különösképpen a dél-erdélyi vidéken van, ahol különféle történelmi okok miatt megfogyatkoztak a magyarok. Az 1848-as forradalom alatt nagyon sok magyar település lakóit legyilkolták, egy részük pedig elmenekült. 1940-ben, a bécsi döntés következtében, amikor Észak-Erdély Magyarországhoz került, Dél-Erdély pedig Romániánál maradt, Dél-Erdélyből megint nagyon sok magyar menekült át és telepedett le Magyarországon vagy Észak-Erdélyben. Dél-Erdélyben ezért a vegyes házasságok következtében nőtt meg annyira a katolikus hívek száma.

A kommunista időkben nem volt szabad román nyelvű pasztorációt folytatni. A görög katolikus egyházat ugyanis felszámolták, és a híveket arra kényszerítették, hogy az ortodox hitre térjenek át. Nagyon sokan közülük azonban nem lettek ortodoxok, hanem római katolikus templomba jártak. Azért volt tehát tilos a román nyelvű pasztoráció, hogy ne pasztoráljuk a görög katolikusokat. Ők viszont annak ellenére, hogy nem volt román nyelvű pasztoráció, a magyar templomba jártak, magyar nyelvű liturgián vettek részt. A kommunizmus vége felé változott a taktika: az lett a cél, hogy a román nyelvű pasztoráción keresztül előmozdítsák a románosítást. Akkor már eltűrték és engedték, hogy a magyar nyelvű templomokban románokat is lehessen pasztorálni, román nyelven is lehessen végezni szentmisét.

Az 1989-es fordulat után megfogalmazódott az igény a román nyelvű hívekben, és 28 helyen van a főegyházmegyében román nyelvű pasztoráció is: nem csak hitoktatás, hanem szentmise és szentségek kiszolgáltatása is.

-A papok közül van-e román nemzetiségű, vagy külön meg kell tanulniuk a nyelvet a román nyelvű pasztorációhoz?

– Elvileg csak magyar papjaink vannak. Az utóbbi időben akad köztük néhány olyan, aki vegyes nemzetiségű családból származik. Ők nagyon jól beszélnek román nyelven, elsősorban őket küldjük olyan helyekre, ahol szükség van román nyelvű pasztorációra. Vannak viszont olyan színmagyar papjaink, akik nagyon jól megtanultak román nyelven, és szívesen is vállalják a román nyelvű pasztorációt. Olyan panaszt vagy zúgolódást még nem tapasztaltunk, ami azt fejezné ki, hogy a hívek nincsenek megelégedve a papjukkal, vagy azzal a szolgálattal, amit végez.

– Mit tud mondani a csángókérdésről, amelyről mostanában elég gyakran szó esik?

– A csángókérdés nagyon összetett probléma. Kétszáz éven keresztül, amikor elindult a protestantizmus, Erdélyben nem lehetett római katolikus püspök, nem engedték meg a protestáns fejedelmek. Ennek következtében a mi egyházmegyénkben problémás volt a papi utánpótlás, és nem tudtak papot adni a Kárpátokon túl élő csángók számára. Ennek következtében történt meg az, hogy Moldvába olasz minorita papokat hoztak, akik könnyen meg tudtak tanulni románul, és így román nyelven folytatták a pasztorációt. Ennek következtében a moldvai csángók jó része elrománosodott. Az iskola és a nevelés megszabja az identitásukat. Viszont Bakó környékén megmaradt jó néhány falu. amelyeknek lakóiban mind a mai napig van bizonyos magyar öntudat, amihez ragaszkodnak, annak ellenére, hogy nagyon sokszor megfélemlítették és megfélemlítik őket. Ők harcolnak most is a magyar nyelvű liturgiáért.

Nagyon sok moldvai csángó él most Erdélyben, és követelik a román nyelvű liturgiát. A 28 román pasztorációs hely is szinte csak értük van. Itt lenne lehetőségük magyar nyelvű szentmisékbe bekapcsolódni, de nem teszik, mert román identitással élnek. Sajnos csak egy kis részük kívánja, óhajtja a magyar pasztorációt és a magyar liturgiát. Őértük próbálunk harcolni, és mindent megteszünk, hogy legalább ők megmaradhassanak, mivel annyira ragaszkodnak magyar identitásukhoz.

Az interjút készítette:
Pápai Zsuzsanna