A karácsonyi asztal

914
asztal

Szenteste, karácsony vigíliáján az ünnep a karácsonyi asztal köré szerveződött, melynek megterítése fontos helyet foglalt el a karácsony szokásrendjében. Elsősorban a magyar nyelvterület nyugati, északi és déli részén élt intenzíven.

Az ünnep meghatározta a táplálkozás rendjét és módját is. A karácsonyi asztal körül megjelenő tárgyak, ételek kifejezték az ünnep áldomás jellegét, a ház és lakói, tevékenységük, életük megáldását, egészségük, valamint a jó termés és bőség biztosítását a következő esztendőre. A karácsonyi asztalra vagy alá helyezett tárgyak, eszközök ezen túl különleges hatalommal ruházódtak fel.

Magát a karácsonyi abroszt csak egyetlenegyszer használták, karácsony után vetőabroszként vagy sütőabroszként alkalmazták a bő termés és a jó kenyér érdekében.

A karácsonyi asztalra egész kenyér került, hogy az egész következő esztendőben legyen kenyere a családnak.

Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda. Ez később az állatok alá került, ezzel biztosítva egész esztendőre az egészségüket. Néhol szerszámokat, házi eszközöket is tettek az asztal alá, hogy minden tevékenységükben hasznosak, hatékonyak legyenek a következő évben. Az asztal alá helyezett magvakkal, szemes terményekkel teli szakajtókkal a bő termést igyekeztek biztosítani.

Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában meghatározott sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint. A családtagoknak mindenből kellett enni-inni.

Fogyasztottak többek között mézet, borsot, fokhagymát, almát. A palócoknál a családfő egy almát annyi felé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család: ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon.

A karácsonyi dióevés szinte az egész magyar nyelvterületen ismert volt. Az egészséges dió egészséget, a rossz dió betegséget jósolt. A karácsonykor fogyasztott hüvelyesek, sült tök és újabban a hal a következő év pénzbőségét biztosították. A mákos tészta is jellegzetes karácsonyesti eledel volt.
Általánosan elterjedt hiedelem szerint a karácsonyi asztaltól a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lennének jó ülősek.

A karácsonyi asztal morzsáját különösen becsben tartották, többnyire gyógyító eljárásokban használták fel. Általában zacskóba kötve eltették. Palóc falvakban néhol az istállóba felkötötték rontás ellen. Máshol vízkeresztig az asztalon hagyták. A karácsonyi morzsával füstölték a megigézett gyereket, vagy a tehenet, a kislibákat, betegség ellen is használták. Sok helyen pedig a gyümölcsfák alá szórták, hogy jó termés legyen.

Előző cikkJókai Mór: Melyiket a kilenc közül?
Következő cikkJacopone da Todi – Az örvendező Szent Szűzről