A KÁRPÁTALJAI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE

II. rész
A katolikus egyház lényegéhez tartozik a szoros kapcsolat Péter utódával, a római pápával, és a vele közösségben élő püspökökkel. A görög szertartású katolikusok eltiprása után a vallásüldöző rendszer a latin szertartású katolikusok kapcsolatát is lehetetlenné tette az egyetemes egyházzal és a római központtal.
Scheffler János megyéspüspök 1945-ben járt utoljára e területen, és akkor a Rómából kapott utasítás szerint beosztotta: ha megnehezedik a kapcsolattartás az egyházmegye püspökével, vagy letartóztatják a vikáriust, ki legyen a következő vikárius.
1945-től 1949-ig Pásztor Ferenc beregszászi főesperes volt a vikárius, majd az ő elhurcolása után Bujaló Bernát ungvári fő-esperes, akit 1952-ben ugyancsak letartóztattak.
Ekkor az állami szervek önkényesen vikáriusnak állították Mészáros János ungvári plébánost (1956).
1956-ban hazajöttek a lágerekbe hurcolt papok, hazakerült Bujaló Bernát főesperes is, és átvette a kormányzást, de egészségi állapota miatt hamarosan lemondott. A kijelölt utód, Szegedi Jenő várpalánkai plébános nem kapott állami elismerést, és nem kormányozhatott, de plébánosként egészen 86 éves korában bekövetkezett haláláig végezte papi szolgálatát.
Az Állami Egyházügyi Hivatal Bujaló Bernát lemondása után ismét Mészáros Jánost ismerte el vikáriusnak, majd az ő viszszavonulása után Závodnyik Tibor lett az államilag elismert vikárius (1961-től 1984-ig, haláláig). Ő megpróbálta helyreállítani a katolikus egyház római központjával a megszakadt kapcsolatot, ebben Dr. Brezanóczy Pál aknaszlatinai születésű egri érsek (+1971) segített.
A sokszor emlegetett vallásszabadság szomorú példája: a szabályszerűen kinevezett egyházi vikáriust nem engedték működni, hanem önkényesen olyan papot állítottak az előtérbe vezetőnek, aki hajlott a kompromisszumra annak érdekében, hogy legalább a vallási élet minimuma lehetséges legyen.
1985 márciusában (Závodnyik Tibor és Szegedi Jenő halála után) az akkor Kárpátalján működő papok Galambos József, huszti plébánost választották meg vezetőnek, vikáriusnak (+1985.december), majd utána Csáti József munkácsi plébánost (a részegyházak vezetőjét a római pápa nevezi ki, de akkor nem lehetett Rómához fordulni, ezért kellett helyben választani irányítót). Csáti József vikáriusi működéséhez az illetékes állami hatóság is hozzájárult.
Az idők változásának jele, hogy M. Gorbacsov és II. János-Pál pápa találkozása óta a Szentszék rendkívüli követe, Francesco Colasuonno érsek ellátogatott Kárpátaljára is, szólt a magyar, német és szlovák anyanyelvű hívekhez és megerősítette a papság által választott Csáti József vikáriusi kinevezését.

1992. júliusától Antonio Franco lett Ukrajna első vatikáni nunciusa és ugyanakkor a Szentszék által Kárpátaljára kinevezett ordinárius, apostoli kormányzó (adminisztrátor).
Róma, az államhatárokat elismerve, 1993-ban véglegesen leválasztotta a Szatmári Egyházmegyétől Kárpátalját, ami önálló Apostoli Kormányzóság (Adminisztratúra) lett.
Érsekünk Antonio Franco, Csáti József halála után, Hudra Lajos aknaszlatinai lelkipásztort nevezte ki általános helynökévé Munkácsra. Emellett választott három püspöki helynököt a nemzetiségek szerint: Majnek Antalt a magyarok, Zsarkovszki Pétert a szlovákok és Nádor Albertet a németek számára. Mindhárom nemzetiség számára jöttek még kisegítő papok. 1992-ben nagy esemény volt számunkra az első kárpátaljai, Pap Sándor szentelése Munkácson. Még legalább tíz papra volna szükség ahhoz, hogy megszűnjön lelkészeink nagy megterhelése.
Imádságokat kezdtünk papi és szerzetesi hivatások születéséért minden templomban: Istennek hála, ma már 12 fiú tanul papnak különböző szemináriumokban és néhány lány szerzetesnővérnek készül – egy kivételével – Szlovákiában.
Addig is nagy segítségünkre vannak a civil hitoktatók. Tanfolyamokat indítottunk számukra: 1993-ban Nagyszőlősön a magyaroknak, 1995-ben Munkácson-Ungváron a szlovák és ukrán ajkúak számára.
A szláv helységekbe Szlovákiából öt apácarend is küldött nővéreket, mintegy húszat, Németországból is jöttek néhányan, csak Magyarország nem tud küldeni… Egyetlenegy ferences nővér, Papp Anikó jött Técsőre, Viskre a magyar hívek szolgálatára.
Az egyre romló gazdasági helyzetben spontán jöttek létre több helyütt is a szegényeket szolgáló karitászcsoportok. Most már csaknem az összes járásban működnek, helyi és külföldi segítséggel. A Máltai Szeretetszolgálat is elkezdte munkáját Beregszászon és Munkácson.
Érsekünk kérésére az új szabályzat szerint újjászerveztük a képviselő-testületeke. Az ide választott tagok egy része a gazdasági, másik része a pasztorális tanácsban dolgozik. Az utóbbi a liturgiával, a hitoktatással, a felnőttképzéssel valamint a karitásszal kapcsolatos területen segíti a pap lelkipásztori szolgálatát.

Néhány lelkiségi mozgalom is áttelepült hozzánk.
Ilyen a házas-hétvége. Körülbelül hatvan házaspár vett részt ezeken a speciális lelkigyakorlatokon, melyek célja a szentségi házasság felfrissítése, megerősítése Isten szeretetében. Utána kéthavonként összejárnak és folytatják elmélkedéseiket, megosztják tapasztalataikat.
A „Hit és Fény” – Jean Vanier által alapított – mozgalom az értelmi fogyatékosokkal való okos, szerető foglalkozásra tanítja a szülőket, munkatársakat. Ilyen csoportok működnek már a técsői, huszti és szőlősi járásban. Lemberg után itt, Huszton volt a 2. ukrajnai találkozójuk.
1995. december 9-én a Szentatya az adminisztrátor segédpüspökévé nevezte ki Majnek Antal nagyszőlősi ferences szerzetest – ugyanebben az időben hirdette ki nunciusunk a kinevezést a munkácsi székesegyházban. Szentelését Pápa urunk végezte 1996. január 6-án a római Szent Péter-bazilikában. Első szentmiséjén Munkácson 14 püspök, sok pap és nagyszámú hívő vett részt. Mivel Hudra Lajos vikárius atya, sajnos, meghalt, 1995. december 16-án néhány személyi változás történt: az Adminisztrátor általános helynökké az új segédpüspököt nevezte ki, a magyarok püspöki vikáriusa Papp Tihamér ofm lett, a németeké Jozef Trunk schönborni plébános, Bohán Béla SJ pedig jogi tanácsos.
A jelenlegi becslések alapján 65 000 a hívek száma.
Megoszlás anyanyelv szerint (becslés): 85% magyar – 7% szlovák – 5% német -3% rutén.
1945-ben 37 plébánia létezett, ebből 1 megszűnt (a hívek emigráltak Németországba). Az istentiszteleti helyek (templomok, kápolnák, iskolakápolnák) közül 15-öt bezártak és raktárrá építettek át, 6-ot leromboltak, nem számolva a kolostori, kórházi kápolnákat. Az utolsó hét évben visszaadott templomok felújítva, megáldva és Istentiszteleti célra készen állnak. 36 plébánia-templomban, 36 filiális templomban, néhány helyen magánházban, esetleg görög rítusú katolikus templomban van latin szertartású szentmise.
A hívőközösség 65 helyen egynyelvű, 8 helyen kétnyelvű, 1 helyen háromnyelvű. A liturgia nyelve 45 helyen magyar, 10 helyen szlovák, 6 helyen német, 2 helyen ukrán, 4 helyen magyar-szlovák, 2 helyen magyar-német, 1 helyen német-ukrán, 1 helyen szlovák-ukrán és 1 helyen magyar- német-ukrán.
Régebben az e vidékre került papok megtanultak mind a négy nyelven. Kívánatos, sőt, szükséges lenne ez ma is.

Dióssi Géza Kornél
Majnek Antal