A kereszt: híd miértünk. Nagyböjt a Biblia évében

„Az Isten szava élő, átható és minden kétélű kardnál élesebb,
behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig,
megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)

Azt hiszem, nincs ünnep előkészület nélkül. Legyen az bármilyen alkalom, nem érhet minket váratlanul. Különben úgy érezzük magunkat, mint akit fejbevertek, és mire felocsúdunk, vége mindennek, s csak később értjük meg, mi is történt igazából. Egy váratlan vendég a háznál, vagy amikor a temérdek munkában azt is elfelejtem, hogy ma van a névnapom… Előfordul.

A Nagyböjtben Urunk feltámadására készülünk. Hamar elrepül ez a rövid idő, napról napra közeledünk legnagyobb ünnepünk felé. Ne felejtsük el, hogy ezt az évet a Biblia évének szenteltük, ami megkönnyíti az előkészületünket. A mottó is ezt szeretné jelezni, hogy még inkább használjuk a Szentírást. Isten szava „szöveges üzenet” minden ember számára, tehát ilyen szándékkal vegyük kezünkbe a „könyvek könyvét.” Megvizsgálni életem, gondolkodásmódom. Mindennap megújítani Istennel kötött szövetségem. Mi más állhat ezért előttünk most, mint a kereszt titka, melyből erőt és vigasztalást meríthetünk?

Tekintsünk a keresztre úgy, mintha egy híd volna Isten és ember között. A megváltás helye nem csak kifejezetten Jeruzsálem, vagy a Golgota, hanem a kereszt. Két darab gerenda, melyre rákötözik és rászegezik a „bűnöst”, és hagyják, hogy meghaljon lassú, rettenetes halállal. Ez a kereszt köti össze az eget és a földet. Olyan, mintha hosszú időkre kettévált volna az ég és a föld, mintha egy szakadék tátongott volna a föld és a mennyország között. A kereszt kapcsolta össze ismét a kettőt, mint egy plusz-jel. Nem úgy, mint a matematikában, ahol az összeadás megváltoztatja a két számot, és egy új, harmadik jön létre belőle. Másképp kell érteni: a kapcsolatunk ismét olyan lett az Istennel, mint az ősbűn előtt, az ég újra lejött a földre, Isten lejött az emberekhez, s a földi ember újra Istené lehet egészen, szabadon.

Így lettünk hát újra Isten gyermekei, a kereszt vitt közelebb Őhozzá. Ennyire szeret minket az Isten, hogy Ő közeledett hozzánk, Ő építgette a hidat Közte és köztünk. Bennünk él, és mutatja, hogyan közeledjünk az Atyához, hogyan kell együtt élnünk az Atyával. Nem vagyunk már vakok, mindent tudunk, amit tudnunk kell, hogy hogyan kell élnünk, kapcsolatunk olyan mély és őszinte, mint amilyen mély két ember bizalmi kapcsolata, sőt, még mélyebb. És még annál is több van most, mint ami a Paradicsomban volt: közöttünk van Krisztus az Oltáriszentségben, aki utunk az Atyához.

Jézus nem kímélte magát, nem vonakodott feláldozni magát a kereszten. Nem semmiért, hanem értünk tette. Ezt jelenti a kereszt: híd miértünk. El kell hinnünk, hogy Isten valóban annak szánta. A hidat Krisztus építette számunkra, ezért egész életünkben hálát kell adnunk, és ily módon lesz az előkészületünk szomorúság helyett örömmé, mert a kereszt miatt léphetünk át Isten életébe és az örök életbe. Jézus maga mondja, hogy amikor böjtölünk, mosakod-junk meg, s legyünk vidámak (vö. Mt 6,17), hogy az emberek az Istentől kapott örömet lássák meg rajtunk. Nem felejthetjük el, hogy Jézus Krisztus hív bennünket: lélekben és igazságban (Jn 4,23) várakozzunk az Ő feltámadásának emlékezetére. Lelkiekben gazdagodjunk, közeledjünk Istenhez, s ez átjárja készületünket, egész életünket.

Nagyböjt – előkészület, elhatározás, lemondás, várakozás. Nem tudod, hogyan csináld? Isten szöveges üzenete a Bibliába van becsomagolva, csak el kell kezdeni kibontogatni. Használati utasítás, mely megmutatja, hogyan csináld helyesen, melyik úton haladj előre. Testvérem, nincs sok vagy kevés idő, sem hosszú vagy rövid előkészület. Most kezdd el, most indulj, hogy odaérj a feltámadás ünnepére, hogy együtt tudjunk ünnepelni. Ne maradj le és nekéss el! Készülj, böjtölj, engedd, hogy Krisztus Lelke éljen benned. Legyen szemed előtt a kereszt, mellyel az Úr visszaszerezte az életünket, s ne feledd: Krisztus vár rád!

Béres István
rahói káplán