A munkácsi kiskórus a hegyekben

Ifjúsági kiskórusunk 1996 adventi idejében alakult meg, zömében a magyar iskola diákjaiból. Vezetőnk Szvirida János lett. Bemutatkozásunk is erre az időszakra esik. Azóta is rendszeresen éneklünk minden vasárnap vagy ünnepnapon. Minden héten egyszer van énekpróba, de ha nagyobb ünnep közeleg vagy nehezebb énekeket kell megtanulnunk, akkor kétszer-háromszor is összejövünk. A közelmúltban egyházvezetőink egy meglepetéssel kedveskedtek nekünk: egész napos autóbuszos kirándulással jutalmazták eddigi tevékenységünket, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Az érdeklődők számára itt szívesen leírom ezt a kirándulást.
Reggel 7 óra volt. Az idő borús. Néhányan a cserkészház kapuja előtt álltunk, s vártuk a többi kórustagot, reménykedve abban, hogy eljönnek. Fél óra várakozás után beszálltunk az autóbuszba, s elindultunk úti célunk – a majdáni patakpart felé. A buszban vidáman tervezgettük, hogyan is fogjuk eltölteni a napot.
Majdán környékén sem mutatkozott derűsebbnek az idő, de bennünket ez nem zavart. Találtunk egy kis tisztást, szétrakodtunk, s leültünk reggelizni. A reggeli kellős közepén tartottunk, amikor elkezdett cseperegni az eső. Csehi Marika néni (kiskórusunk egyik alapító tagja) és János bácsi elindultak egy kevésbé nyílt terepet keresni. Találtak is, így aztán áttelepedtünk az újabb helyünkre. A nap labdajátékokkal folytatódott. A vidámkodás hallatán a napocska is kisütött. Egy kicsit később néhányan elmentünk rőzsét gyűjteni a gulyásleves elkészítéséhez. Eközben a többiek „környezet-felfedező” barangolásra indultak. Alkalmi szakácsaink jó munkát végeztek: a legtöbben 2-3 tányér gulyást is „elpusztítottak”. Ezután pihenő következett a fák hűsében, majd a patak partján gyűltünk össze, s énekelni kezdtünk, ahogy azt minden csütörtökön tesszük. Az éneklést hatalmas kacagások váltották fel – vicceket meséltünk egymásnak. Kirándulásunk utolsó programjaként egy nagy szalonnasütést rendeztünk.
Az autóbuszban megint vidám volt mindenki, énekeltünk, sőt, egy helyen megálltunk bodzavirágot szedni az útszéli bokrokról. Mikor hazaértünk, kissé fáradtak voltunk ugyan, ám mindenki jólesően gondolt a mozgalmas nap eseményeire.

Horváth Magdolna
14 éves kórustag