A Szentlélek, aki kibontakoztatja életünket

Akkor szépek az ünnepeink, ha állandóan készenlétben vagyunk. Ha csak karácsonykor akarjuk szeretni egymást, törékennyé válik az ünnep, mert nem tudjuk szeretetünket egy alkalommal hirtelen kifejezni, és ha csak ekkor gyakoroljuk, az kevés. Ugyanúgy, ha a Szentlelket csak pünkösdkor ünnepeljük, az kevés. Igazából már keresztségünk pillanatában részesülünk a Szentlélekben és az ő ajándékaiban, és ez azt jelenti, hogy folyamatosan ebben a jelenlétben, ebben a kapcsolatban élünk. Ezért akkor igazán szép a pünkösd, akkor tölti be igazán az ünnepet az öröm, ha a Szentlélekkel napi kapcsolatban vagyunk.

Jézus megígérte tanítványainak, hogy nem hagyja magukra őket: „Veletek vagyok mindennap a világ végéig”. Ezt éppen a Szentlélekben mutatta meg tanítványainak. Titokzatos valóság a Szentlélek: olyan, mint a lélegzet: nélküle nem tudunk létezni; nem látjuk, csak a hatásait tapasztaljuk, ill. azt is, ha elfogy… Egy másik hasonlattal élve olyan a Szentlélek, mint a víz: ha megöntözök vele egy rózsát, nem liliomot formál belőle, hanem gyönyörű rózsát; ha szőlőt öntözök vele, a szőlő minden ízét és ajándékát kibontja. Ilyen ajándék a Szentlélek, aki, ha benne él az emberben, és ha mi együttműködünk vele, akkor mindegyikünk személyiségében a legszebb ajándékot bontja ki.

A Szentlélek Isten szeretetének a Lelke. Az egyik legcsodálatosabb ajándék, általa tudunk igazán szeretni, általa tud kibontakozni az életünk. Ő az egység Lelke is, aki egyrészt állandóan próbálja gyógyítani a szeretet sebeit ott, ahol megsebződtek a kapcsolatok – házasságban, családban, rokonok, barátok vagy ismerősök között. Mindig gyógyít, mindig frissít, mindig újjá akarja teremteni ezeket a kapcsolatokat. Másrészt élettel akarja betölteni és kibontani azt az ajándékot, amit a szeretet ajándékának hívunk. Talán ez a legnagyobb és legszebb munkája, és ezen a ponton mindenki – aki nem hívő, az is – tetten érheti a munkáját, mert a szeretet egyetemes ajándék mindenkinek az életében. Valamennyien a legfontosabb kérdés körül mozgunk: tudunk-e szeretni és lehet-e minket szeretni. Ennek a forrása a Szentlélek, az Isten szeretetének a Lelke, aki ott van az emberben, tanítja őt szeretni és kibontakozni ebben a szeretetben.

Varga László atya
forrás: kaposvarmost.hu