Adományaink Peruba

948

Egyházmegyénkben három évvel ezelőtt nagyböjti gyűjtést hirdettünk az akkori afrikai éhínség enyhítésére. A hívek példásan adakoztak, nagy segítséget tudtuk nyújtani a rászoruló afrikai államokban. Mint akkor beszámoltunk róla az Új Hajtás lapjain, adományaink sok ember életét mentették meg a szó szoros értelemben vett éhhaláltól.

 

Catoteniben énekkel és tapssal
fejezték ki örömüket az adományokért

Most arról adunk hírt, hogy az adományok egy kis része Dél-Amerikába, Peruba került, ahol a magyar származású Zserdin Antal Gellért püspök gondoskodott arról, hogy a valóban rászorulók kapják meg. Az alábbi beszámoló arról tanúskodik, hogy ott is nagy szükség volt arra, amit a hívek annak idején nagyböjti felajánlásként összegyűjtöttek. Nem egy perui gyermeknek az adományainkból kapott füzet és toll azt jelenti, hogy nem kell abbahagynia tanulmányait, ami az egyetlen lehetőség arra, hogy felnőtt korában megfelelő munkája és megélhetése legyen. Az őserdőben segítségünkkel megszervezett orvosi ellátásról pedig nem kell bizonygatni, mennyire szükséges.

Gellért püspök atya,
Lajos atya, és a gyermekek.

Adjunk hálát Istenünknek, hogy lehetőségünk volt két földrész szegényeinek örömöt szereznünk és életben maradásukban segítenünk.

Megmutathattuk, hogy nem csak kapni, hanem adni is tudunk, és így benne vagyunk a világegyház vérkeringésében, ahol – mint egy egymást szerető családban – a testvérek odafigyelnek arra, kinek van legjobban szüksége segítségre.

A perui őserdők mélyén Oventeni környékén Finta Lajos atya, a váci egyházmegye missziós papja tevékenykedik. Előtte a térségnek 17 évig nem volt állandó lelkipásztora.

A Gran Pajonál nevezetű térségben közel 35 ashéninka közösség él. Áprilistól novemberig lehet megközelíteni Oventenit. Az utolsó 80 kilométer megtételéhez sokszor 12 óra is kell. Az esős időszakban egyáltalán nem lehet közlekedni. A hidak megrongálódnak és a sok eső teljesen tönkreteszi az úttestet. Sokszor ki kell szállni és tolni a járművet a zsíros sárban. Az se biztos, hogy célunkhoz érünk. Ilyenkor néhány napot az erdőben kell tölteni, étlenszomjan.

A misszió központja előtt.
A templomot a múlt század kezdetén
építették a ferences misszionáriusok.

A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye hívei által gyűjtött adományt Oventeni térségében 34 faluközösség 15 év alatti iskoláskorú gyermekeinek támogatására használták fel. Iskolafelszereléssel, ruhával, élelemmel, gyógyszerekkel látták el őket, illetve megszervezték az orvosi és kórházi ellátást.

A Catoteni nevezetű indán közösségben a tanulók és a tanító nagyon megörültek az iskolafelszerelésnek.

Énekeltek, tapsoltak. A tanítónő elmondta, hogy sok gyerek iskolafelszerelés hiánya miatt hagyja abba a tanulást.

„Mária, ashéninkák Királynője, segíts a te népeden. Add, hogy a múlt és jelen bajait fölülmúljuk jó akarattal, rokonszenvvel, testvéri szeretettel. Szent Fiad mindannyiunkért vérét kiontotta. Ezért add, hogy népünk megújuljon és erősödjön minden jóban.”

Előző cikkÉljük azt, amit Jézus tanított! Beszélgetés Gyulay Endre püspökkel
Következő cikkGyermektelen szülők lettünk…