Aki az utolsó órában ment a szőlőbe – Emilia Fernandez Rodrigez élete

230

2017. március 25-én emelték oltárra a spanyolországi Armeniában a második roma személyt, Emilia Fernandez Rodrigezt. A 24 éves fiatalasszony a baráti szolidaritás, az anyaság és a hit vértanúja. Élete árán sem árulta el nevét annak, aki számára a hitet közvetítette.

Emilia Fernandez Rodrigez fiatal cigány édesanya volt, aki a börtönben adott életet kislányának, Angelikának. Boldog Ceferino (a másik cigány származású vértanú) mártírhalála után három évvel, 1939. január 25-én szenvedett vértanúságot; szintén a spanyol polgárháború áldozata lett. Története azért különleges, mert halála előtt csak hat hónappal találkozott a hit Krisztusával.

Vértanúsága azt jelzi, hogy Isten kegyelme szentté tehet valakit fél év alatt is, ha őszinte szívvel, teljes odaadással válaszol a hit hívására. Emília hat hónappal vértanúhalála előtt még a Miatyánkot sem tudta, semmilyen vallási előképzettsége nem volt.

Emilia Fernandez Rodrigez 1914-ben született a spanyolországi Tíjolában, Alméria tartományban, egy szegény kosárfonó családban. Születése napján már meg is keresztelték. Az andalúziai káló volt az anyanyelve. A sok fonás nyomot hagyott a kezén, melyet forradások borítottak. Cigány szokás szerint ment férjhez Juan Cortes Cortez-hez, 24 éves korában.

A vallásüldöző rezsim 1938-ban katonákat sorozott. Emília meg akarta kímélni ifjú férjét az esztelen öldökléstől, és roma rafinériával egy növény nedvével bekente a férje szemét, hogy néhány napra megvakuljon. A polgárőrség fölfedezte a turpisságot, s mindkettőjüket letartóztatták. Emília 1938. június 21-e estéjén börtönben találta magát, 40 vallásos asszonnyal összezárva. Vallása miatt akkoriban könnyen börtönbe kerülhetett bárki. A bezárt asszonyok esténként egy kicsit föllélegezhettek, mert a börtönparancsnok-helyettesnő, akit közvetlen őrzésükre rendeltek, délutánonként hazament, otthagyta őket. Egy szemtanú így emlékezik vissza: „Az estéket együtt töltötte a csoport, énekeltünk, táncoltunk, imádkoztunk és sírtunk. Mennyi könny! Szokásunkká vált, hogy esténként együtt elmondtuk a rózsafüzért. Emília semmit nem tudott, sosem járt templomba, ahol megtanulhatta volna.” Lola, egy fiatal lány örömmel tanította neki a Miatyánkot, a rózsafüzért és a Dicsőséget. A parancsnoknő fölfedezte ezt és vallatóra fogta Emíliát, azonban ő semmi áron nem adta ki hitoktatója nevét. Ezzel kezdődött kálváriája. A parancsnokhelyettes sem kínzással, sem ígérettel nem tudta rávenni, hogy elárulja a nevet. Magánzárkába csukták, dühöngött a téli hideg, és nehezítette a helyzetét az is, hogy negyven nappal szülés előtt állt. A kormányzó hatósághoz beadványban fordult, hogy vegyék figyelembe azt, hogy gyermeket vár és hogy gyönge az egészsége. Erre azonban nem érkezett válasz. 1939. január 13-án hajnali 2-kor megszületett Angéla, Emília lánya. Az édesanya túlélte a szülést, annak ellenére, hogy a földön, egy matracon adott életet gyermekének, mindenféle orvosi segítség nélkül. A babát délután ötkor Emília hitoktatója megkeresztelte. A következő éjszakán kórházba kellett vinni Emíliát, de négy nap múlva visszaküldték a börtönbe. Január 25-én délelőtt 9-kor véget ért kálváriája: magára hagyatva, egyedül halt meg, de nem árulta el katekétájának nevét, aki egyszerű, élő hitre tanította.

Imádság Emilia Fernandez Rodrigez közbenjárásáért

Atyánk, irgalmas Istenünk, a Szentlélek ereje által megengedted a te hűséges Emíliádnak, hogy Krisztus tanúja legyen egészen haláláig. Hallgasd meg, ó Urunk, a cigány nép e leányának könyörgését, akinek Mária közbenjárása segített, hogy kiállja a vértanúság próbatételét. Add, hogy mindnyájan, mint ő, a Szent Szűzhöz forduljunk a rózsafüzér imádságával. Segíts, hogy át tudjuk adni a hitet az utánunk következő nemzedékeknek. Jézus Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

forrás: ceferinohaz.hu