Beregújfalu, ahol az Isten is újrakezd

Beregújfaluban korábban épült egy kis templom, egy kis ház átalakításából, de másfél évvel ezelőtt sajnos összedőlt. Vályogból volt, és alig volt alapja. A cigánytáborban élők azt mondták: összedőlt a templomunk, még az Istenünk is elhagyott. Nagyon fájt nekik, hogy nem volt hol összejönni. Így családi házakban, lakokban lehetett szentmisét és összejövetelt tartani.

Beregszászi plébánosként a Beregszásztól tíz kilométerre lévő Beregújfalu cigány közösségét is megkaptam. Korábban Pogány István atya látta el ezt a feladatot Munkácsról. A cigányokkal való foglalkozás nem volt ismeretlen számomra. Régebben is mindig felvillanyozott a velük való találkozás, mert érzékeltem, hogy nagyon életrevaló nép. Érkezésemkor a cigányok azt mondták: építsünk templomot.

„Meglátja, atya, ha felépül a templom, többen leszünk”
– hajtogatták többször is, mely bennem is sokszor visszhangzott.
„Lehet itt újrakezdeni? Ki az, aki ezt a templomot majd finanszírozza?” – vetődött fel a szívemben.
Azóta mint egy kis csodát élem meg a beregújfalui közösséget. Vannak felnőttek és gyerekek, idősek és fiatalok, nők és férfiak. Van honnan meríteni!
Csoda, mert rövid idő alatt már állt a templom és egyben közösségi ház.
Csoda, mert gyerekek és felnőttek is készülnek az elsőáldozásra. És csoda azért is, mert rövid időn belül ketten is jelezték, hogy nagyon szívesen jönnek ki segíteni, higiénét és írás-olvasást tanítani.
Itt kell megemlítenem, hogy egy világi, családos fiatalember, Bunda Szabolcs már több éve jár Beregújfalura hittant tanítani. Nagyon köszönöm az ő segítségét is!
Amennyire kérdés volt számomra, mit lehet itt tenni, rájöttem, hogy az Isten is újrakezd. Újrakezd egy templomban, újrakezd egy népcsoportban, de újrakezd bennem is. Újra, mert rá kell ébrednem, hogy Isten gondoskodik az ő népéről. Hála érte!