Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent

Az elmúlt évszázad egyik reggelén az afrikai őserdő mélyén, Lambaré- nében istentiszteletre gyűltek össze Albert Schweitzer munkatársai és fekete bőrű betegei. A „nagy fehér doktor”-, ahogy ápoltjai nevezték, szívesen tartotta a szabad ég alatt istentiszeleteit. „Ott az ég madarai is velünk énekeltek” – szokta mondani. Ezen a reggelen előbb egy Bach korált játszott hordozható harmóniumán. Mindenki megigézve hallgatta Bach legkiválóbb interpretátorának játékát. Betegei áhítattal himbálták magukat a zene hullámzó ütemére.

Majd egy ismerős éneket keresett ki az őserdő doktora, s a különös gyülekezet énekelni kezdett, együtt az ég madaraival: fehérek, feketék, német, francia, amerikai, izraeli, svájci, holland, angol orvosok és ápolók, a bennszülött ápoltak, s azok hozzátartozói.

Éneklés után Albert Schweitzer kezébe vette a Bibliát és felolvasta Afrika szívében Jézusnak a Galileai-hegyen elhangzott szavait: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”.

Ennek alapján hangzott el az a különös, őserdei igehirdetés, amelyet most szinte szóról szóra idézünk.

Eljöttetek – kezdte a doktor –, hogy meggyógyuljatok. De én most Jézusról beszélek nektek, hogy ha hazamentek, ki-ki a maga falujába, elmondhassátok: mi már ismerjük Jézus Krisztust. Eddig olyan volt a szívetek, mint egy szemetes falu, amelyben több gonosz törzsfőnök is uralkodik egyszerre.

Ezek a gonosz törzsfőnökök a ti gonosz gondolataitok a szívetek mélyén. Az egyik törzsfőnök azt parancsolja szívetekben: „Hazudjatok!” – és ti szemrebbenés nélkül hazudtok a parancsára. Azután a másik gonosz törzsfőnök veszi át a szót, és azt parancsolja nektek: „Legyetek módosak, módosabbak, mint a szomszéd kunyhó lakója! Ennek a legegyszerűbb módja, ha loptok!” És máris loptok. Majd egy harmadik törzsfőnök kezd beszélni a szívetekben, s azt parancsolja nektek: „Patvarkodjatok, verekedjetek!” – s máris egymásnak estek. No, van még néhány ilyen törzsfő- nök a szívetek szemetes falujában.

Egyet különösen jól ismerek, az szüntelen parancsolgat nektek, ezt lustaságnak hívják. Ti híven követitek a parancsát. De ne felejtsétek: a ti szívetek az a falu, ahol ezek a törzsfőnökök parancsolgatnak.

Most kérdezek valamit és feleljetek! Boldog lehet-e az a falu (ország), amelynek gonosz törzsfőnöke van? Lá- tom, azt bólogatjátok, hogy nem lehet.

És lehet-e szívetek boldog, ha nem is egy, hanem több gonosz törzsfőnök parancsolgat benne? Az a szív, amely boldog, olyan békés és csöndes, mint a tó, amikor ragyog felette a nap és az ég kékje tükröződik benne. A boldogtalan szív pedig olyan, mint az Ogawe folyó, amikor a tornádó közeledik.

Most megkérdezem: Boldog-e a szí- vetek? Ha egyenként hozzátok lépnék, és mindenkit külön-külön megkérdeznék, s őszintén felelnétek, tudom, azt mondanátok: Nem, doktor, ha a szí- vembe nézek, akkor csak azt mondhatom, nincs benne béke és nem boldog a szívem. Én pedig azt válaszolnám: Akármilyen színű is valakinek a bőre, boldogságot és békességet szeretne a szívében érezni, ebben biztos vagyok.

Ez azonban csak egyféleképpen lehetséges. Új főnököt kell beengedni a szí- vetekbe. És akit én ajánlok: az Jézus Krisztus. Máris ott van a szívetek előtt.

Ha kéritek, hogy lépjen be – belép. S ha beengeditek, a gonosz törzsfőnökök kisompolyognak onnan, mert nem mernek egy helyen lenni Jézussal, mert Jé- zus erősebb náluk. Szennyes, vaksi szí- vünket csak Jézus tisztítja meg egészen.

Ha pedig Jézus lesz a szívetek Ura, akkor abban a jó Isten fog parancsolni. Mert ahová Jézus lép be, oda a jó Isten lép be. És akinek a szívében a jó Isten van, az boldog ember. Nos, azt taná- csolom, kérjétek meg imádságban Jézus Krisztust, vegye át az uralmat szívetekben, hogy megtisztuljon és boldogok legyetek, ne csak egészségesek.

————————————————————————————————————————
Albert Schweitzer 1875-ben született Németországban és 1965-ben, 90 éves korában halt meg az afrikai Gabonban, Lambarénében, az általa alapított kórházban. Protestáns teológus, lelkész és orgonaművész volt. 30 évesen fogott bele orvosi tanulmányaiba, hogy azután Afrikába utazhasson az ott élők szolgálatára. Időnként Európába utazott, hogy orgonakoncertjeinek bevételéből biztosíthassa a kórház fenntartását. Betegeinek testét és lelkét is szeretettel, és ami akkor még ritka volt, tisztelettel ápolta. Élete végéig hatalmas munkabírással dolgozott. Ennek forrása nagy Isten- és emberszeretete volt.