Cantalicei Szent Félix, a „Deogratias testvér”

…aki Szent Ferenc nyomába szegődve az evangéliumi szegénységben, alázatban és vidámságban talált rá a lélek nagy szabadságára.

1515-ben született az olaszországi Cantalicében, szegény családban. Írástudatlan maradt, de Isten bölcsességét Jézus Krisztus keresztjéből merítette.

Tizenkét évesen elszegődött juhásznak egy helybeli nemesemberhez. Miután valaki felolvasott neki a remeték életéből, benne is felébredt a remeteség iránti vágy. Később mégis inkább a kapucinusokhoz szeretett volna csatlakozni, de halogatta belépését. 28 éves korában szántóföldi munkája közben a váratlanul megbokrosodott ökrök eltiporták, és valóságos isteni csodaként élte meg, hogy nem történt különösebb baja. Mivel ezt isteni figyelmeztetésnek vette, 1543-ban haladéktalanul jelentkezett a rendbe, ahol laikus testvérként kezdte meg szolgálatát. Novícius évé- ben belső harcok, betegség, kísértések érték, de ezek leküzdése után letette fogadalmát.

Röviddel ezután elöljárói Rómába küldték, s ott 42 éven át, haláláig alamizsnagyűjtő lett. Szegénységszeretete, alázata, jámborsága bámulatos volt. Félix testvér oly mélyen akarta az Urat követni, aki azért jött, hogy mindenkit szolgáljon, hogy nemegyszer „a kapucinosok szamarának” nevezte magát. Kolduló körútjai során, a mindennapi élet eseményei kö- zött oly sűrűn mondogatta: „Deo gratias!” (Istennek hála), hogy a rómaiak tréfásan és szeretettel csak „Deogratias testvér”-ként emlegették kedvencüket. Montalto bíboros, a ké- sőbbi V. Sixtus pápa Félix tarisznyájából egy darab kenyeret kért, Néri Szent Fülöpöt, akihez szívbéli barátság fűzte, megkínálta korsójából borral, amelyet kolduló útjain kapott.

A mindig egyszerű, vidám és alázatos kolduló testvér mezítlábas, agyonfoltozott csuhájú alakja hozzátartozott a ró- mai városképhez. Félix testvér maga köré gyűjtötte az utca gyermekeit és tanította őket a keresztény hitéletre. Gondoskodott a szegényekről és betegekről, megosztva velük az öszszekoldult kenyeret, és imádkozott értük. Fárasztó útjai után a kolostorba érve első útja a templomba vezetett.

Mivel nem tudott olvasni, évek alatt kívülről megtanulta a breviárium (zsolozsma) reggeli és esti imaórájának csaknem minden antifónáját (zsoltárválaszát). Sokat imádkozott, néha egész éjszakákat töltött az Oltáriszentség előtt. Egy rendtársa egyik éjjel azt látta, hogy a Szűzanya-szobor megelevenedik, és a kisded Jé- zust Félix karjai közé helyezi. (Így is szokták őt ábrázolni.) Sokan szentnek tartották. Másként is látta a világot, Isten szemével. V. Pál pápa mondta róla: testestől-lelkestől szent – Szent Ferenc szerint. Tápláléka egy kevés kenyérhéj volt, néhány deszka szolgált nyugvóhelyéül, egy rőzsenyaláb vánkosául, és elegendő volt számára két-három órás alvás. Az éjszaka többi óráját imaapostolsága számára tartotta fenn. Szelíd jóságával sokakat visszatartott a bűntől, vagy meg tudott téríteni.

Egy alkalommal éppen akkor tért be koldulni egy megvesztegethető bíró há- zába, amikor valaki egy borjút hozott, hogy kedvező ítéletben legyen része. A borjú Félix láttán bőgni kezdett, mire ő azt mondta a bírónak: „Látja, uram, mennyire könyörög ez a borjú ajándé- kozójának érdekében?” – mire a bíró megtért. Más alkalommal egy ügyvéd a könyvtárába vezette, mutogatva neki híres gyűjteményét. Félix a feszületre mutatva megjegyezte: „Uram, ha ezt a könyvet nem tanulmányozza, minden másból több igazságtalanságot, mint igazságot fog tanulni!”

Isten gazdagon megjutalmazta a jövendölés és csodatétel adományával. X. Ince pápának (1644-1655) előre megmondta pápává választását. Hasonlóképpen Montalto bíborosnak, a minoriták generálisának, a későbbi V. Sixtus pápá- nak, ezzel a merész figyelmeztetéssel: „Majd ha pápa lesz, pápaként is cselekedjék Isten dicsőségére és az Egyház javára; máskülönben jobb lenne Önnek, ha megmaradna kisebb testvérnek”. Utolsó éveiben súlyos szenvedéseket állt ki betegsége miatt, amiért orvosa azt tanácsolta, hogy kérje felgyógyulását. „Hova gondol, doktor úr?” – felelte a szent elképedve. „Arra kérjem Jézust, hogy gyógyítson meg? Ha tudnám, hogy meghallgat, akkor sem kérném őt erre. Ha már Isten megajándé- kozott a szenvedéssel, miért ne vállalnám azt szeretetből?”

1587-ben, pünkösd másnapján, a Szűzanya hívására örömmel hagyta el a számkivetés földjét, hogy a mennyei hazába költözzék. Rómában futótűzként terjedt a hír, hogy meghalt „Deogratias testvér”. A kapucinus testvéreknek hamarosan be kellett zárniuk a templomot és a kolostort, olyan hatalmas tömegben áradtak oda az emberek. Félix teste épségben megmaradt. V. Sixtus pápa (1585-1590) indította el boldoggá avatási perét is, amelyben tanúként lépett fel, mert csupán ő maga az elhunyt tizennyolc csodáját ismerte. Félix testvért 1625-ben boldoggá, 1712. május 22-én pedig szentté avatták.

Istenünk, te Szent Félixben az evangéliumi egyszerűség és ártatlan élet példáját adtad a ferences családnak és az egész Egyháznak; add meg nekünk, hogy nyomdokain járva egyedül Krisztust igyekezzünk szeretni és örvendezve követni. Aki veled él és uralkodik mindörökké. Ámen.