Szent Márton, egyházmegyénk védőszentje a középkor legnépszerűbb szentje volt. Jóságáról még életében legendák keringtek; püspökké akarták szentelni erényei és fáradhatatlan hittérítő munkája miatt. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont így 371-ben Tours püspökévé szentelték.
Mint minden ünnepnek, ennek is megvannak a maga hagyományai, népszokásai, jellegzetessége.
A császlóci hittanosok Márton-napi kézműves foglalkozáson vettek részt hittantermünkben. A gyerekek megismerkedtek Szent Márton püspök életével és az ünnep hagyományaival. Megbeszéltük, ki milyen jót tett mostanában, hogyan követhetjük a szentéletű Márton példáját. Ezt követően papírból ludat ábrázoló képet készítettünk, amelyet magyar motívumokkal díszítettünk. A foglalkozás közben egyházi ifjúsági énekeket énekeltünk.
A néphagyomány szerint aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik. Ezért a kézműveskedés végén a gyerekeket libamájpástétomos kenyér és forró tea várta.
Mihalovicsné Tóth Krisztina
császlóci hitoktató