Csillagunk az égen – Vízkereszt ünnepére

212

Vízkereszt az Egyház egyik legrégibb ünnepe. A nap központi mondanivalója a három napkeleti bölcs látogatása. Ezáltal lett nyilvánvalóvá, hogy Jézus Krisztus az egész világ Megváltója, és hogy Ő, az Isten Fia mindenki üdvösségéért testesült meg. Izajás prófétai jövendölésében már előre látta ezt a felragyogó világosságot. Nagy fényről beszél, mely a sötétben ülő népnek ragyog fel: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted.”

Isten fönségéről szólt ez a jövendölés, amely Sionra sugárzik (60,1). Arra a népre, amely fáradozva töri magát, hogy fölépítse a Várost és a Templomot a számkivetés után. A próféta azzal vigasztal és bátorít, hogy Isten üdvözítő közelségében elmúlik a bú, enyhül a fáradtság. Hozzák a népek a még távolban élő fiaikat és lányaikat, kincseiket adják Istennek, aki megmentette népét. A bölcsek, akik kincseikkel jönnek Betlehembe, e megjövendölt népek első képviselői, bennük elsőként jelenik meg a népeknek a Világ Világossága, Krisztus.

„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy hódoljunk neki” – kérdik.

Amikor a bölcsek megérkeztek, „bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”

Az evangélium elbeszélése elsősorban azt mutatja be, hogyan jut el Jézus Krisztus ismerete a pogányokhoz. Ez Izajás jövendölésének első beteljesedése. A Messiás minden ember számára jött el. Az Úr megjelenése minden Istentől megvilágosodott ember ünnepe.

A betlehemi csillag fénye vezet. Azok számára mindig van betlehemi csillag az égen, akik bíznak Istenben.

Nekünk is gyakran világosságra, eligazításra van szükségünk.

Minden nap vár ránk „Urunk megjelenése”, amelyre szükségünk van; legyen ez a szentmisében, az imádságban vagy az isteni Gondviselés megnyilvánulásaiban.

Sokszor nem látványos az eligazítás, mert csupán a lelkiismeretünk szava szólal meg. Máskor egész nyilvánvaló, mert Isten parancsáról, az Egyház szaváról van szó. Ezek után pedig tőlünk függ, hogy követjük-e a kigyúló fényt, lelkiismeretünk hangját, hallgatunk-e az egyház eligazító tanítására. De akár süket fülekre is találhat mindez.
Máskor pedig éppen hozzánk fordulnak felvilágosításért, tanácsért.

Szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként, nevelőként, hitoktatóként, vagy egyszerűen csak barátságból felelősséggel tartozunk egymásért. Vajon mi milyen eligazítást nyújtunk másoknak?

A mai ünnepen lett nyilvánvalóvá, hogy csak Krisztus fényénél értékelhetjük helyesen a dolgokat, hogy csak Krisztus világossága vezethet bennünket, és nála lehetünk bizonyosak abban, hogy mindannyian hivatalosak vagyunk az üdvösség elnyerésére.

forrás: http://frh.theol.u-szeged.hu