Eucharisztikus világkongresszus a Fülöp-szigeteken

783

SZENTSÉGI KÖRMENET MÁSFÉL MILLIÓ RÉSZTVEVŐVEL
Január 29-én került sor Cebuban az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik legtöbb embert megmozgató eseményére: a Capitol Groundon tartott szabadtéri szentmisére és az azt követő, másfél millió embert vonzó szentségi körmenetre.

ujtas-01-22A szentmise 4 órakor vette kezdetét. Majd’ tucatnyi bíboros koncelebrált, köztük Erdő Péter magyar bíboros. A kétszáz püspök az oltár előtt foglalt helyet.
Az ír főpásztor homíliájában megemlékezett két főpapról, akik Rómában voltak felettesei: egyikük lengyel, másikuk vietnámi volt, mindketten igen sokat szenvedtek a hitükért. Az elsőt diakónus korában hurcolták el a dachaui táborba, ahol orvosi kísérleteket végeztek rajta, a másik tizenhárom évig töltött rabságban, kényszermunkán. A szónok elmondta: mindkettejüktől azt tanulta meg, mekkora kincs és érték az Eucharisztia, különösen akkor, amikor az ember el van zárva tőle.
Így Martin érsek megemlékezett azokról a filippinókról is, akik olyan országokban élnek, dolgoznak, ahol nem tudják megélni katolikus hitüket, vagy nem jutnak el szentmisére.

Az egyórás liturgia végén az Eucharisztiát egy mozgó oltáron helyezték el. A teherautót, amelynek ez a platóján állt, teljesen átalakították, növényekkel, virágokkal borították be. Cebu viruló szigetét jelenítette meg, hátul a legfontosabb templomok stilizált képével.

A körmenet valamivel több mint három kilométer hosszan haladt, de ezen imádságos és ünnepélyes alkalommal a megtételéhez három órára volt szükség.

Főként angol, latin és helyi nyelven hangoztak fel a litániák, imádságok énekek. Emellett szinte az összes főbb világnyelven elhangzottak az Oltáriszentségre vonatkozó evangéliumi szakaszok.

Az útvonal mentén sorakozott fel a másfél milliónyi hívő, akik utána együtt vonultak tovább a papsággal. Gyertyák, fáklyák tengere égett – öt órakor itt már elkezd alkonyulni, hat órára beáll a sötétség. A főbb csomópontoknál különféle, eucharisztikus motívumokat ábrázoló képeket helyeztek el, a házak díszfénybe öltöztek, az érintett templomok harangjai zúgtak – valóban itt lüktetett az egész város, sőt a Fülöp-szigetek szíve-lelke.

Öröm volt hallani, hogy a kongresszusi himnuszt mindenki kívülről, tiszta szívből és teli torokból énekelte. Hamarosan olyanná váltunk, mint maga az egyház: vonultunk az eucharisztikus Krisztus után, követve a püspököket, papok és világiak együtt. Sokfélék voltunk, minden kontinens és kultúra képviseletében, mégis megértettük egymást. Olykor kissé rendezetlenné váltunk, felborultak a megálmodott rendszerek, mégsem adódott gond, baj. Egymás között beszélgettünk később arról, hogy egy ekkora tömeg „megszervezéséhez” mi Európában mi mindent bevetnénk, hány baleset történhetne – itt azonban semmi ilyesmi nem történt, az elképesztően sok ember között harmónia, mosolygás és béke uralkodott, az este során semmilyen rendkívüli eseményre nem került sor.
A körmenet este nyolc órára érkezett meg a San Pedro-erődhöz. Az Oltáriszentség már a sorok rendezése után vonult be a térre, az oltárhoz. A Pange lingua eléneklése után a helyi ifjúsági kórus vezetésével – szintén énekelve – az irgalmasság rózsafüzére hangzott fel, amit a Tantum ergo, majd a szentségi áldás követett.

A hosszú szertartás fél kilenckor zárult. A hőség és a nagy időtartam ugyan megterhelő volt, ám az alaphang mégis az örömé, a lelkesedésé volt. Cebu városa ezen az estén valamiképpen a „történelem országútjává” vált, ahová a helyiek tömege elhozta a teljes emberiség imáit, kérését és hálaadását, félelmeit és reményeit. Krisztus pedig ott zarándokolt népe körében.

Török Csaba/Magyar Kurír

ujtas-01-21ÜNNEPI SZENTMISE ÖTSZÁZ ELSŐÁLDOZÓVAL
A körmenet utáni napon ötszáz gyermek találkozott először az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal. A szentmisét Ricardo Vidal bíboros, Cebu nyugalmazott érseke mutatta be, aki az 1937-es manialai Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson volt elsőáldozó, s ez – mint ahogy a prédikáció kezdetén is elmondta – igen mély nyomot hagyott benne. A főpap a személyesség és az emlékezés hangján megszólalva bátorította a most először áldozókat a Krisztus iránti hűségre.
A záróáldás után az ünneplő, mosolygó tömeg, az ötszáz elsőáldozó gyermek és családjaik, valamint a kongresszusi küldöttek a stadion küzdőterén beszélgetésbe elegyedtek. Az ünnep öröme kézzel fogható módon betöltötte a teret és az emberek szívét.

Magyar Kurír

A cebui nemzetközi eucharisztikus kongresszus végén jelentették be, hogy a 2020-as kongresszust Magyarországon fogják megtartani. Magyarországon előző alkalommal 1938-ban tartottak nemzetközi eucharisztikus kongresszust.

Előző cikkMit jelent megtérni?
Következő cikkEgy koncertről másképpen