FERENCES VILÁGI RENDI KÖZÖSSÉG ALAKUL HUSZTON

Assisi Szent Ferenc a pápa úr elé terjesztette jóváhagyásra rendjének nagyon egyszerű szabályát: a szerzetesek fogadalommal vállalják az evangélium szerinti életet. A szabály a bíborosi testületben nagy vitát váltott ki. Sokan annyira szigorúnak tartották, hogy – szerintük – nem is lehet betartani. Az egyik bíboros azonban figyelmeztette őket: ha elutasítják Ferenc kérését, magát az evangéliumot utasítják el.
A szabályt a pápa úr jóváhagyta, s ezzel megalakult a férfirend, elsőként a ferences rendek közül.
Szent Klára, Szent Ferenc húga, Assisi Szent Ágnes és néhány barátnőjük szintén Szent Ferenc szellemében akartak élni. Velük alapította meg Ferenc második, ezúttal női rendjét, a szemlélődő, szigorú klauzúrás klarissza nővérekét.
A ferences szellem Itália-szerte viharos gyorsasággal terjedt, az evangéliumi élet ezrével vonzott férfiakat és nőket egyaránt. Sok házasember és asszony is kérte Ferenctől, vegye fel őket rendjébe – otthagyják feleségüket, férjüket, mert ők is ezt az életformát szeretnék vállalni.
Itt mutatkozott meg azonban igazán, hogy Ferenc nem a saját sikereit kereste, nem kapott az alkalmon, hogy még népesebbé tegye két rendjét, hiszen ezzel családok sokaságát szakította volna szét, sok gyereket tett volna élő szülők árváivá. Ehelyett azt tanácsolta nekik, maradjanak meg addigi életformájukban és foglalkozásukban, a világban éljék az evangéliumot, és így szenteljék meg a világot.
Így alapította meg 1221-ben harmadik rendjét, a világiakét. Hamarosan tízezrével vállalták férfiak és nők egyaránt az evangéliumi életet, akár házasságban élve, gyermekeket nevelve, akár özvegyen, akár nőt-lenséget vagy szüzességet vállalva, bűnbánatot tartva a választott életformában. A harmadik rend is hamarosan elterjedt egész Európában, majd az egész keresztény világban; alkalmazkodott a korok változásaihoz, és mégis megmaradt az evangéliumhoz való ragaszkodásban.
VI. Pál pápa úr 1978-ban megreformálta a regulát (szabályt) – a mai élet hozta változásokhoz igazította, alkalmazta azt -, nevét egyben Ferences Világi Rendként jelölte meg.
Ennek a világi rendnek legújabb hajtása kezd most fejlődni nálunk. Március 20-án Huszton szentmise keretében a Ferences Világi Rend új, alakuló közösségébe 13 személyt – köztük egy ötgyermekes házaspárt — fogadott be a világi rend magyarországi közösségének miniszterhelyettese, Paczolay Balázs. Elkísérte őt Kauser Tibor testvérünk is, aki a magyarországi közösséget a Ferences Világi Rend Nemzetközi Tanácsában képviseli.
Befogadott testvéreink már mintegy másfél éve ismerkednek a ferences szellemmel, Szent Ferenc életével és lelkivilágával. Most döntöttek úgy, hogy elkötelezik magukat „megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, Assisi Szent Ferenc példáját követve”, ahogy a befogadási szertartás szövege fogalmaz.
qA szentmisére megtelt templomban a hívek is tanúi voltak az eseménynek, s bizonyára ők is örömmel nézték, amikor a befogadás végeztével Balázs és Tibor testvéreink testvéri öleléssel és békecsókkal köszöntötték az újonnan belépett testvéreket.
Most majd egy-két éves képzés következik, s ennek végén, ha a készülő testvérek is, a világi rendi elöljárók is úgy látják helyesnek, tehetik le a fogadalmat. Ezután alapítható meg az egyházi törvények szerint hivatalosan is a p. Pióról (addigra már Boldog p. Pióról) elnevezett huszti első ferences világi helyi közösség. A testvérek ugyanis Pio atyát választották égi pártfogójuknak.
Segítse őket az Úr, Ferenc atyánk és p. Pio igazi evangéliumi közösségre. Mert ennek kialakítása ezután következik.
A befogadás utáni, valóban testvéri szeretettel (és sok finom falattal) teljes agapén mindenki jó hangulatban és nagy-nagy örömmel vett részt. Szinte tapintható volt ez az öröm és szeretet. A jelenlevők között a legfiatalabb a befogadott házaspár háromhónapos Katicája volt – ötödik gyermekük -, aki szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát édesapja ölében.

Az új testvéreket így köszöntötte Ágnes nővér, a Budapesti Assisi Szent Ágnes Közösség fogadalmas tagja:

Kedves testvéreim!
Sajnálom, hogy nem köszönthetlek benneteket személyesen ezen a szép ünnepen, amikor tudatosan vállaljátok ezt az egyetlen lehetséges utat, amelyen már – Isten segítségével – régóta jártok. A belétek ültetett mustármag most kicsírázott. Ápoljátok, gondozzátok magatokban, hogy naggyá legyen az Úr Jézus Krisztus dicsőségére, saját magatok. egymás, családotok és környezetetek hasznára és példájára.
Ti, akik most elkezditek Szent Ferenc nyomdokain követni az Urat, látszólag ugyanolyanok maradtok, mint tegnap vagy tegnapelőtt voltatok. Nem fogjátok egy pillanat alatt megváltoztatni az életeteket, ugyan-úgy fogtok hibázni, sőt talán vétkezni is, mint eddig. Könnyen előfordulhat, hogy csökken a mostani lelkesedésetek, elcsüggedtek, úgy érzitek, gyengék és méltatlanok vagytok erre. Ez így is van, mindannyian gyengék és méltatlanok vagyunk, és éppen ezért nem maradhatunk egyedül. Ha életünket, szenvedéseinket és örömeinket Krisztushoz kötjük, soha nem leszünk egyedül, s tulajdonképpen ennyi elég is nekünk. Akkor miért kell testvéri közösségre lépnünk, mennyivel leszünk így jobb keresztények? Semmivel, csak könnyebben. Nekünk könnyebb, ha fizikailag és lelkileg van mellettünk valaki, sőt valakik, akik hasonlóan gondolkoznak, éreznek, szenvednek és örülnek, mint mi. Külön-külön ugyanazok vagytok, akik eddig voltatok, így együtt, egymással, a Ferences Világi Renddel, az egész ferences családdal, Szent Ferenc atyánkkal, Pio atyával, az összes ferences szentekkel azonban a gyengeségetek erővé válik, a szeretetetek megsokszorozódik, már nemcsak magatokért és közvetlen környezetetekért fogtok imádkozni, hanem bekapcsolódtok egy hatalmas véráramlatba, amely láthatatlanul, de nagyon érezhetően közvetíti az áldást és a kegyelmeket, s nemcsak a tagjainak, hanem az egész világnak. Nincs olyan kicsiny jótett, amely, Jézushoz kapcsolva, ne válna sokszorosan hasznára a világnak. A mai döntésetekkel ezt tudatosítsátok magatokban, és ez töltsön el benneteket nagy-nagy reménységgel, hogy jelenlétetek nagyon-nagyon fontos a világban.
Hálát adok az Úrnak értetek, nemcsak azért, mert néhány találkozásunk alkalmával sok szeretetet kaptam tőletek, hanem azért is, hogy imádkozhatom értetek, s ti is imádkoztok értem. Meg azért is, hogy engem is meghívott a ferences életre, s bár sokkal méltatlanabb vagyok nálatok., testvéreteknek elfogadtok.
Szeretettel ölellek mindannyiótokat, azokat is, akik most még nem döntöttek, de jelenlétükkel körülölelik és védelmezik ezt a kis csoportot; nem kevesebbek, nem értéktelenebbek ők sem azoknál a társaiknál, akiket most ünnepelünk.
Áldjon és őrizzen benneteket az Úr, világosítsa meg arcát rajtatok az Úr, és könyörüljön mindannyiunkon!

Budapest, 1999. március 10-én
Nővéretek: Ágnes