Gyermeki bizalom – Nagyboldogasszony ünnepére

58

Az egyik nyári plébániai családtábor alkalmával történt a következő eset. A napi szentmisén a hívek könyörgéséhez érkeztünk, amelyet ez alkalommal egy édesanya olvasott fel. Gyermekeit a férjével együtt a padban hagyta, ő pedig kijött a szentélybe, odalépett a felolvasó állványhoz és a szokott módon olvasta a fohászokat. Alig ötéves kisfia nem bírta sokáig hiányát, mert az első könyörgés után máris kiszaladt hozzá és odabújt mellé. Mosolyogva, boldogan néztem gyermeki ragaszkodását. Lehet, hogy mások észre sem veszik vagy jelentéktelennek tartják az ilyen kedves jeleneteket, de én évek múlva is emlékszem rájuk. Ma azért idézem fel, mert azt példázza, hogy milyen gyermeki szeretettel, őszinte ragaszkodással kell Jézus édesanyjához, égi édesanyánkhoz, a mennybe felvett Szűzanyához sietnünk, s ővele együtt kéréseinket Istenhez terjesztenünk.

Szűz Mária mennybevételének hittételét XII. Piusz pápa 1950. november 1-jei Muneficentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű bullája a következőképpen fogalmazza meg: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya, Mária, földi életpályája befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyország dicsőségébe.” Jézus édesanyjának élete beteljesedett azzal, hogy eljutott a mennybe, s példája azt mutatja, hogy minden ember életének végső célja az örök élet, eljutni Istenhez a mennybe.

Mit kell tennünk üdvösségünk érdekében? Szűz Mária élete választ ad e kérdésünkre. Ő egész életét Isten szolgálatába, a megváltás szolgálatába állította. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” (Lk 1,38) – válaszolja a názáreti leány az angyalnak, amikor értesül arról, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Isten akaratának tökéletes elfogadásáról, az Istennek való teljes önfelajánlásról tanúskodnak e szavak. Alázata és engedelmessége segítsen minket abban, hogy keressük Isten szándékát, elfogadjuk és teljesítsük azt a feladatot, amit Isten számunkra kijelöl. Máriával együtt adjunk hálát a mindenható Istennek, aki életet adott nekünk! Isten hivatást, feladatot, küldetést ad, hogy életünk ne legyen céltalan, hanem szeretetben éljünk. Mutatja az utat, miként juthatunk el a mennybe, és segítségével elháríthatjuk a gonosz kísértéseit, aki meg akar bennünket akadályozni az üdvösségre jutásban. Mária hálaadó éneke szerint boldognak hirdeti őt minden nemzedék (vö. Lk 1,48). Ő erősítse meg bennünk annak tudatát, hogy ha Istentől kapott hivatásunk útján járunk, akkor a földi életben is boldogok leszünk és az örök boldogságra is eljutunk.

Emberi életünk évei, évtizedei akkor is elmúlnak, ha nem teszünk semmit. Ha nincsenek komolyabb céljaink, lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán a mindennapi megélhetésünkkel törődünk, önző módon bezárkózunk önmagunkba, akkor is eltelik az életünk. A keresztény ember hiszi, hogy Isten nem véletlenül adta neki az életét. Szüntelenül keresnünk érdemes, hogy mit kíván tőlünk az Úr, hogyan szolgálhatjuk őt. Mi ugyan nem rendeltettünk olyan kimagasló hivatásra, mint Mária, Megváltónk édesanyja, de hisszük, hogy Istennek terve van velünk. Az üdvösség reményében tegyünk meg mindent, amit Isten kér tőlünk!

Horváth István Sándor

(Forrás: evangelium365.hu)

Napba öltöztél, legragyogóbb szép Szűz,
kétszer hat csillag koronádnak éke,
lábad alá hull zsámolyul a hold is,
égi Királynőnk!

Bűnt, halált, poklot letiport erényed,
Szent Fiad mellett ülsz mint közbenjárónk,
téged az ég s föld Királynőjének vall
s zengi hatalmad.

Szent hitünk buzgó követőit védd meg,
a tévelygőket hozd vissza a nyájba,
s mind, kiket elföd a halálos éj még,
hozd ki a fényre!

Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként
csak te ragyogsz fel.

Áldjuk örökké a Szentháromságot,
ő adta néked koronádat, szép Szűz,
ő tett meg téged a mi Királynőnkké
s Édesanyánkká. Ámen.