Három közelgő ünnepünk elé

233

Urunk mennybemenetelének ünnepe

Jézus a feltámadása utáni negyvenedik napon megparancsolta apostolainak, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, míg “néhány nap múlva” meg nem kapják a Szentlélek ajándékát. Ezután szemük láttára felemelkedett, mígnem felhő takarta el őt szemük elől. Két angyal magyarázta meg a tényt az apostoloknak: amint Jézus a mennybe emelkedett, úgy jön el majd ismét. Krisztus a mennybemenetelkor tette teljessé üdvözítő művét, lezárta földi küldetését. “Teljes lett minden műve már”.

A mennybemenetel Húsvét folytatása. Krisztus megdicsőülésének első állomása a feltámadás, második a mennybemenetel és a helyfoglalás Atyjának jobbján (“Mondá az Úr az én Uramnak: ülj az én jobbomra!”), a harmadik állomása pedig majd dicsőséges újraeljövetele lesz.

“Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek”. Krisztus nem úgy ment a mennybe, ahogyan onnét lejött. Lejött, mint Isten, visszatért, mint Istenember. Emberségünket is fölvitte magával, az “emberiség első zsengéjeként” lépett be a menny kapuján. A mennybemenetel tehát: misztérium-tény, beteljesedés, megdicsőülés, helykészítés, közbenjárás, a szellemiekre való figyelmeztetés. Ennek örömében tartsuk meg e szép ünnepet.

Pünkösd ünnepe

“Amikor beteltek Pünkösdnek (Pentecostesnek, vagyis az Ószövetségben már előre jelzett ötvenes számnak) napjai, az apostolok mind együtt voltak ugyanazon helyen; zaj támadt hirtelen az égből, mint a heves szélvész… és beteltek Szentlélekkel.” (ApCsel 2,1 – 11.).

Krisztus tehát teljesítette ígéretét: “Kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót küld nektek…” A Szentlélek a harmadik isteni személy, az Atyát és Fiút összekötő személyes Szeretet.

“És elkezdtek szólani különféle nyelveken, amint a Szentlélek adta nekik szólani.” Pünkösd nyelvcsodájában – éppen fordítva, mint egykor a bábeli nyelvzavarban – a Szentlélek egybegyűjtötte azt, ami azelőtt szétszórt volt, egységbe forrasztotta az eddig különbözőt. Pünkösd ezért az Egyház születésnapja.

“Szétoszló tűznyelvek jelentek meg…” Ugyanolyan tűzjelek között történt az Újszövetség megkötése, az új választott nép megteremtése, mint történt az Egyiptomból való kivonulás után 50 nappal a Sínai hegynél az Ószövetségé. E tűzjel egyben a Szentlélek átalakító hatását is jelzi.

“Akkor Péter kilépett a nép közé…” Az eddig gyáva apostolok most az ige hirdetőivé lettek. A Szentlélek az Egyház missziós, apostoli küldetésének elindítója és állandó életben tartója.

A káosz, a zavaros élmények, tisztázatlan szenvedélyek között a Szentlélek nemcsak a tűznek, lelkesedésnek, hanem a józan értelemnek is védője, adományozója, biztosítéka. A Szentlélek védője és vigasztalója minden keresztény embernek. Ő tudja, mikor mire van szükségünk, hogy az élet küzdelmei közt össze ne roppanjunk.

Szentháromság vasárnapja

Az egész liturgia célja a Szentháromság dicsérete. Minden imádságot az 6 nevében kezdünk és fejezünk be. A Hiszekegy, a Sanctus, a Te Deum is a Szentháromság ünneplő dicsérete. Voltaképpen a karácsony, húsvét, pünkösd titkáért is az egész Szentháromságot illeti a hálaadás és imádás. Már a X. század óta elterjedt szokás az Egyházban, hogy a két nagy ünnepi időszak lezárása után külön ünnepet szentelünk a Szentháromság tiszteletére.

Egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú, a Szentlélek: az egyetlen isteni természetet három személy birtokolja.

A Szentháromság a legnagyobb hittitok. Sohasem jöttünk volna rá, ha Krisztus ki nem nyilatkoztatja nekünk. Sőt, azután sem értjük meg emberi ésszel, mert titka a mi tapasztalatainkat meghaladja.

“Most már barátaimnak hívlak titeket, mert mindazt, amit az Atyától hallottam, tudtul adtam néktek” (Ján 1,5, 15). Isten megtisztel, barátságát mutatja ki azzal, hogy szentháromságos életét nekünk tudtul adja.

“Az örök élet az, hogy megismerjenek Téged” (Ján 17,3). Jézus előkészít minket az örök életre azzal, hogy hírt ad nekünk arról a Szentháromságról, akit majd színről színre láthatunk.

A Szentháromság titka által felismerjük, hogy Isten nem csak végtelen hatalom, hanem lényege a Szeretet – nemcsak teremtményei iránt, hanem mindenekelőtt belső, egyáltalán nem magányos életében. Ez a felismerés mibennünk is sokszorosra növeli a szeretetet. A szentháromsági személyek megismerése mindig új és új indítást ad szeretetünkhöz.

Az Éneklő Egyház c. imakönyv alapján
összeállította: Lengyel Donát OFM