„A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”.
(Jn1, 11-12)
„A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy Ő szeret minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért”
(1 Jn 4,10)
„Ó, mély csöndje ennek a szent éjszakának, milyen mélységes titkokat takarsz, az isteni bölcsesség művét! … Összekötve a földieket az égiekkel, az Atya ölén a Szűz ölével. Gyöngeségem nem tud megérteni Téged, hiszen önmagát sem képes megérteni, csak szeretné megadni azt, amit kívánsz, úgy, ahogy akarod. Minden elmélkedő képesség elnémul bennem, a titok nagyságát eltakarja a szeretet nagysága – s ki tudná elmondani Isten szeretetét?
Vedd akaratomat, adj békét, mert amikor békét nyújtasz, szeretetet adsz. A szeretet csak benned nyughat, mert Te vagy a középpontja.
Nem tudom, mi tetszhet neked bennem, hogy magad felé vonzzál. Íme te, aki istállóban születtél, betértél bensőm istállójába. Nem nagyobb titok születésed, mint irántam való jóságod.”
/II. Rákóczi Ferenc karácsonyi imája/
Találkozó a jászol mellett
Messze vagyunk,
s talán magunk vagyunk,
de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk.
A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk,
s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe,
odatérdepelünk elébe,
s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét!
Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen!
Futni a fénnyel át az éjjelen!
Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik.
Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget,
minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.
Győzve a távolságon, téren,
boldog betlehemi találkozóra
várlak, testvérem.
/Túrmezei Erzsébet/
Te, aki egykor Mózeshez szóltál
a Sínai-hegyen,
most a makulátlan Szűztől
minden bűntől mentes, tiszta testet kaptál.
Te, ki egykor Izraelt tápláltad,
most te táplálkozol anyád tejével,
aki nem ismert férfit, s ez mily csodálatos!
Te, ki egykor megbüntetted a királyokat,
most, hogy megszabadulj egy királytól,
Egyiptomba menekülsz.
Te, ki a legmagasabb
trónon foglaltál helyet,
most jászolban nyugszol,
bár megőrzöd méltóságodat.
Most hittel telve dicsérjük az Anyát
és énekeljük a Gyermeket.
Ő, ki az egekben Isten és nincs anyja,
lejött ide, hol nincs atyja.
Dicsőség néked!
/Egyiptomi karácsonyi ima/
„Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódás, pártoskodás nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradásotoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége…”
/Wass Albert/
„Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa.”
/Robert Alden/