Kanadából Kárpátaljára

203
Interju

Vaski András Kanadából érkezett hozzánk, hogy önkéntesként szolgáljon Beregszászban és Munkácson, segítse az itteni közösségeket, valamint megismerje vidékünk magyarságát és szokásait. Szülőföldjéről, kárpátaljai tevékenységéről, itt szerzett benyomásairól kérdeztem őt.

– Honnan érkeztél?
– Kanadában születtem. Hamiltonban nőttem fel, szüleim is már ott születtek. Nagyszüleim 1956-ban költöztek ki. Montréalban tanulok politológiát és közgazdaságtant, emellett magyar cserkész vagyok.

– Hogyan tanultál meg ilyen tökéletesen akcentusmentesen magyarul, ha már a szüleid is külföldön születtek?
– Óvodás koromig nem beszéltem angolul, az oviban tanultam meg a nyelvet. A meséket is magyarul néztük, könyveket olvastam magyarul. Szigorúan magyar környezetben nevelkedtem: ha angolul beszéltünk, kikaptunk.

– Családon kívül más magyarok is élnek a városban?
– Igen. Pontosan nem tudom a számukat, de van három magyar templom: római és görögkatolikus, illetve református. A római katolikus egyházközség rendezvényeire körülbelül kétszázan jönnek össze. Cserkészcsapatunk 50-60 főt számlál. Torontóban is van magyar ház, ott is működnek magyar cserkészek.

– Hogyan jutott eszedbe, hogy Kárpátalján szolgálj önkéntesként?
– A KMCSSZ (Külföldi Magyar Cserkészszövetség) minden novemberben megrendezi tiszti konferenciáját. Én 2014 óta vagyok segédtiszt, azóta veszek részt ezen az eseményen. Ott került szóba az Együtt Kárpátaljáért program. Eldöntöttem, hogy szívesen részt veszek ebben a projektben.

– Mit jelent pontosabban az Együtt Kárpátaljáért program?
– 2015-ben a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma és tagszövetségei a kisközösségek működését ösztönző, öthónapos akciót indítottak Kárpátalján a nehéz helyzetbe került ifjúság megsegítésére. 2016-ban a Fórum újabb fél éves kezdeményezést indított a térségben: személyes jelenléttel és a közösségi élet támogatásával szeretné az emberekben tartani a lelket és segíteni az ott élőket a jövőkép kialakításában.

– Miért esett a választásod éppen Munkácsra és Beregszászra?
– Vannak beregszászi ismerőseim, akik most éppen Budapesten vannak, ott ismerkedtem meg velük, tőlük hallottam a városról, ezért jöttem ide.

– Mikor érkeztél és meddig maradsz?
– Augusztus 1-jén érkeztem és augusztus 28-áig maradok.

– Mi az, amit egy szűk hónap alatt sikerült megvalósítani itt Kárpátalján?
– Segítettem rendezvények megszervezésében és lebonyolításában Ungváron, Beregszászban és néhány faluban. Angolórákat tartottam és táncot tanítottam a plébánián Beregszászban és Munkácson.

– Milyen korosztály jött el a foglalkozásokra?
– Beregszászban huszonévesek, Munkácson pedig fiatalabbak, és inkább cserkészek.

– Milyennek látod az itteni fiatalokat?
– Jobban összetartanak, mint nálunk.

– Mi tetszett itt Kárpátalján?
– Nagyon sok szép dolgot láttam. Voltam a munkácsi várban, hegyet is másztam, nagyon szép itt a vidék. Bejártam a környék falvait. Az emberek nagyon rendesek, kedvesek, vendégszeretőek.

– Miért van arra szükség, hogy egy fiatal egyik országból menjen a másikba segíteni, hiszen a saját hazájában is lenne bőven teendő?
– A Kőrösi Csoma Sándor Program és a cserkészfórum Kanadába küld ki fiatalokat. Általuk érezzük, hogy a magyar állam is törődik velünk. Ez ránk nagyon jó hatással van, érezzük, hogy fejlődünk az anyaországból érkezett diákok által. Ezért úgy gondolom, hogy egy külföldi fiatal Kárpátalján való működésének is mindenképpen van eredménye, jó hatása.

– Voltál már önkéntes más országban is?
– Nem, ez az első alkalom.

– Beregszászban többnyire vallásos közösségekben önkénteskedsz. Milyen szerepet játszik a hit az életedben?
– Római katolikus vagyok. Rendszeresen járok templomba. Öcsém ministrál, én felolvasok a szertartásokon. Szóval, vallásos nevelésben részesültem. Itt is segédkeztem a szentmisén, plébánián, a templom kerítését javítottam. Emellett a karitász munkájában is részt vettem.

Bundáné Fehér Rita