Kulturális forradalom a nemiség átértelmezéséért

A gender-ideológia diktatúrája 

A köztudat háta mögött egy olyan „kulturális forradalom” zajlik, amely a társadalom belső szerkezetének leglényegét akarja megváltoztatni. A cél: fokozatosan fellazítani a nő és a férfi identitását, a házasságon, családon, anyaságon és apaságon alapuló szexuális normákat és társadalmi formákat. A folyamatot magyar kifejezés híján az angol „gender mainstreaming” szókapcsolattal jelölik. Ez az ideológia azt állítja, hogy a két nem csupán társadalmi konvenció.

Véleményük szerint a biológiai különbségeknek nincs jelentőségük a személyiség alakulásában, sem a szexuális orientációban, vagyis szerintük a társadalmi nem eltérhet a biológiai nemtől. Úgy gondolják, hogy ennek megfelelően minden egyes ember személyi szabadságának része saját nemének és szexuális orientációjának megválasztása.

Ennek eredményeképpen nem kettő, hanem legalább hat nem létezne: férfi és nő, és mindkettő heteroszexuális, homoszexuális és biszexuális változatban. Az eredmény egy természeti adottságaitól megfosztott, emancipált emberi lény. 1995-ben Pekingben az ENSZ negyedik alkalommal rendezett konferenciát a nők helyzetéről. Ezen elfogadtak egy cselekvési programot, amely ugyan a nemzetközi jog szerint nem kötelező érvényű, azonban az azt követő tíz évben 191 ország aláírta azt, és konkrét politikai lépésekkel gyakorlatba is ültette.

Ennek a programnak egyik célkitűzése az, hogy teljes egyenlőség alakuljon ki a férfiak és a nők között mind a munkához kapcsolódó területeken, mind a háztartásban és gyermeknevelésben. Ennek megfelelően a nőknek kell betölteniük a munkahelyek 50 százalékát, amely érvényes a vezető állásokra is, a férfiakat pedig ugyanilyen arányban kényszerítenék arra, hogy gyermekük mellett legyenek. Az egyenlőség jogos kérdése a matematikai egyenlőség erőltetésével mára a nők identitása ellen fordult. A különbözőséget egyenlőtlenséggé értelmezték át, az egyenlőtlenség pedig igazságtalanságot jelent számukra.

Az ideológusok nem törődnek a férfiak, a nők, a gyermekek vágyaival és személyes elképzeléseivel.

Olyan szavak, mint a házasság, a család, az anya, az apa vagy a gyermekek már említésre sem kerülnek a cselekvési programhoz tartozó dokumentumokban. A nemi egyenlőséget hangsúlyozó irányvonal minden nőre a dolgozó, családi kötelékkel nem rendelkező női „ideált” akarja ráerőltetni. A folyamat sokkal előrehaladottabb, mint gondolnánk, a program – különböző hangzatos célkitűzések örve alatt – beépült a kormányprogramokba és a nyugati kormányok mindent ennek a törekvésnek rendelnek alá.

A nemi egyenlőségért való küzdelem mai irányvonala 1995 óta példa nélküli előretörést mutat. Ma már a legtöbb nyugat-európai egyetemen oktatják a nemek közötti egyenlőség elméletét. Minden állami bürokráciában és intézményrendszerben létezik már nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó ügynökség.

A valódi csatát a következő generációk fogják megvívni. Ebben az összefüggésben fontos jelentősége lesz a szexualitás oktatásának: a gyerekeket már általános iskolás kortól kezdve fogják a hivatalos oktatási kereteken belül szavakkal és képekkel korai szexuális tapasztalatra motiválni és a védekezés szakembereivé kiképezni, és itt az abortusz biztosan, mint a problémamentes lehetőség fog megjelenni.

A nemek közötti egyenlőség ideológiája a tudományos racionalitás ideáljával visszafejlődés a felvilágosodáshoz képest. A nemek közötti egyenlőség elméletének tudományos volta mindössze abban áll, hogy képviselői – akik többségükben nők – egyetemi oktatók.

Azonban figyelmen kívül hagyják az agykutatás, a szociológia és a pszichológia eredményeit, amelyek mind a férfi és a női nem közötti tagadhatatlan különbséget és a két nem egymást kiegészítő voltát támasztják alá.

A nemek közötti egyenlőség mai irányvonalának ideológiai jellege kitűnik a következő ellentmondásokból.

Küzdenek a férfi és nő közötti házasság ellen, ugyanakkor a homoszexuálisok közötti együttélést a házassággal egyenrangúvá akarják tenni; küzdenek a családok ellen, ugyanakkor ki akarják harcolni a homoszexuálisoknak az örökbefogadás jogát; azt hirdetik, hogy a nemiség és a nemi irányultság mindenkinek a magánügye, ugyanakkor minden olyan lehetőséget, amely a homoszexuális hajlam gyógyítását segítené, meg akarnak szüntetni.

A nemek közötti egyenlőség mai irányvonala egy totalitárius jellegű kulturális forradalom, amely a családok felbomlását tovább erősíti, és ilyen módon a következő generációk jövőjét még inkább besötétíti.

Gabriele Kuby

Gabriele Kuby háromgyermekes édesanya, író, 1944-ben született, Németországban él. Szociológiát végzett, és részt vett az 1968-as diákforradalmon. Több mint húsz éven keresztül fordított pszichológiai és ezoterikus műveket, majd áttért a keresztény hitre. Könyvei elsősorban a hittel, az emberi kapcsolatokkal, a szexualitással és a nemiséggel foglalkoznak.