Megjelent a Békesség Királya

690

Milyen sokszor és sokféleképpen mutatta meg Teremtőnk az Ő jóságát, s a halandó ember hogyan tud mégis annyira vakká válni, hogy nem köszön meg Istennek semmit! Sőt, gőgjében még szidni meri a végtelen Jóságot, vagy tagadni… Olyan tragikomikus ez, mintha az anyaméhben élő magzat tagadná az anyja létezését – csak azért, mert (még!) nem látja.

A szent prófétákon kívül is sok igaz ember bizonyította életével, vagy még inkább mártírhalálával, hogy mennyire érdemes hallgatni az Istenre és parancsai szerint élni. Sajnos, e világ Szelleme is működik erősen és Káin óta sokakat félrevezetett, hogy a hét főbűn (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) valamelyikének érzületébe rántsa az embert, betegítse környezetét, tönkretegye családját, pusztítsa Isten szép, teremtett világát.
Kétezer éve azonban „megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon”. (Tit 2,11-12) Eddig is tudta az ember, hogy mi a jó és mi a rossz, de a Názáreti Jézus egyrészt bemutatta saját életével Isten tökéletes tervét az emberről és közösségi életéről, másrészt megteremtette a lehetőségét a bűnből való szabadulásnak és a megigazulásnak. A betlehemi Kisded kedvességben és bölcsességben (v.ö. Lk 2,52) felnövekedve maga köré vonzotta mindazokat, akik arra vágytak, hogy belépjenek abba az országba, ahol a jóságos király eltörli a szociális egyenlőtlenségeket, ahol megszűnik az erőszak és betegség, s a kölcsönös szeretet fog uralkodni. Nem erre vágyakozik minden becsületes ember, különösen a mások által elnyomott, becsapott, meglopott, a gazdagok által kizsákmányolt dolgozó családfenntartó? Az adventi hitben éberen várjuk Jeremiás próféta jövendölésének megvalósulását: „abban az időben igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki jogot is igazságot teremt az országban”. Talán megszűnt ez a remény az Ő halálával? Nem, ellenkezőleg! Pontosan kereszthalálával és föltámadásával szerezte meg az emberiség újjászületésének lehetőségét.
Akármilyen utolsó – a betlehemihez hasonló – helyzetbe születik is valaki, amint megismeri és megszereti Jézust, a Messiás-királyt, elkezd Őrá hallgatni, Tőle tanulni, Őt követni, akkor az Ő földre hozott kegyelmeiből részesül, a keresztség szentsége által megtisztul, megszabadul. Az Isten Lelkének erejéből élete, kapcsolatai édes gyümölcsöket hoznak: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás (v.ö. Gal 5,22). Kérem a Teremtő ezen karácsonyi ajándékait minden hívő és istenkereső ember számára!

Majnek Antal munkácsi püspök
Előző cikkA szentségimádásról (III. rész)
Következő cikkImaoldal