Mi a CCIT?

137

Van egy nemzet, amely a világon egyedülálló kisebbség: nem köthető földrajzi területhez, többnyire nem követelnek maguknak hazát sem. Mindenütt polgárok és idegenek egyszerre egy adott országon belül is. Jogokat nem követelnek, hacsak nem saját létükhöz, családjuk létéhez fűződő jogokat. Sohasem tartottak fenn hadsereget, nincsenek sem támadó, sem védelmező stratégiáik.

Szeretik az életet, a családot, a családi összejöveteleket, az ünnepeket. A bizalom, a remény élteti őket, a zene, a tánc, a vidámság, az életöröm lételemük. Igen, ők a cigányok. Századokon és nemzeteken keresztül történt vándorlásaik során (Indiából indultak el Európa felé a XIII-XIV. században), sohasem igyekeztek valamiféle abszolút igazság birtokába jutni, amely elválasztaná őket a többi igazságtól. Számukra legfontosabb bizonyosság az élő ember, az élet, vagy pontosabban a túlélés. Minden, ami az életet szolgálja, igaz és jó dolog.

Egyre inkább olyan társadalomban élünk, amelyben a kisebbségek, így a cigányság elleni gyűlölet, intolerancia nap mint nap előtérbe kerül. E válságos helyzet napjainkban nemhogy csökkenne, hanem inkább súlyosbodik és egyre aggaszóbb méreteket ölt.

E jelenségek, ill. a cigányok és nem cigányok (az ő szóhasználatukban: gádzsók) közé próbál hidat építeni, kapcsolatot teremteni egy nemzetközi szervezet: a CCIT (Comité Catholique International pour les Tsiganes, magyarul: Nemzetközi Katolikus Bizottság a Cigányokért), amely önmagát egy “baráti és szabad légkörben működő szervezetként” definiálja. Nem törekszik nagyságra, sem számban, sem egyházi jelentősége érdekében, de szervesen az Egyház szolgálatában működik. Igyekszik megőrizni sajátos küldetését a cigányság melletti elköteleződésében, ill. elkötelezettségét mindazok iránt, akik mindig is a társadalom peremén éltek és élnek, de az evangélium számára fontosak. A szervezetnek nincs tulajdona semmilyen jogcímen. A CCIT tagjai a másokkal való együttműködésre számítanak, mások jóakaratának és befogadásának függvényeként élik meg céljukat, egységüket. Meggyőződésük, hogy egy Atyának vagyunk gyermekei, ezért mindannyian testvérek vagyunk, cigányok és gádzsók, akik a cigányokkal együtt kívánjuk végigjárni a remény keresésének, az élet melletti döntésnek, az igazságosság hirdetésének és a bizalomnak útját.

A CCIT a helyi püspökkel együttműködve végzi tevékenységét. A megfelelő struktúra kiépítése, a feladatok és felelősök meghatározása püspökök segítségével történik. A legutóbbi, 33. találkozó a horvátországi Trigorban volt, amelynek témája különösen is időszerű: “Hogyan lehetünk a béke eszközeivé egy cigányellenes társadalmi közegben?” Az előadások, a tapasztalatok megosztása, a dialógusok lehetőséget adtak arra, hogy új utak keresésére induljunk, megerősítsük küldetésünk szükségességét, keressük az együttgondolkodás, együttcselekvés lehetőségeit és a problémák megoldásának lehetséges távlatait.

Az idén a horvátok számoltak be a cigányság ottani helyzetéről. Elmondták, hogy a Horvát Köztársaság kormánya 2003-ban egy Nemzeti roma programot fogadott el (valószínűleg Európában egyedülálló!). 2005-2015-ig roma évtized keretén belül cselekvési tervet alkotott, amelynek keretében kilátásba helyezi a kultúra, a nyelv védelmét, az állampolgárság megszerzését, a politikai képviseletet, az oktatást, a lakhatást, a munkavállalást, az egészségi ellátást, a családok és a nők védelmét, helyzetének javítását.

Itt, Kárpátalján a keresztény egyházak által elkezdődött a misszió: a hit hirdetése, gyermek-, és felnőtt-katekizmusok tartása, valamint szociális-karitatív tevékenység és néhány helyen tanítás, oktatás terén. Égető szükség lenne segítségre még a következő területeken: a kultúra, az egészségügy, a lakhatási körülmények javítása, a szenvedély-betegek gyógyítása, a családok életszínvonalának emelése és védelme.

Nagy Mária Diána n. OP