Már régóta készültünk erre a találkozóra. Elmenni Rómába… Találkozni Ferenc pápával… Látni, felfedezni az örök várost…
Augusztus elsején indultunk el az esti órákban. Valahogy nehezen indult a zarándoklat, több kisebb probléma volt már rögtön az út elején: otthon felejtett meghatalmazás, hosszú várakozás a határon… De igyekeztünk, hogy ez ne szegje kedvünket. És nem is szegte…
Az egész éjjeli utazás után, mire Velencébe érkeztünk, már eléggé fáradt volt a csapat, de tele volt izgalommal, kíváncsisággal. Velence szép város, tetszett, a Szent Márk bazilika és a tér különösen.
Én nem először láttam már, de most valahogy mégis megérintett. Szép és felemelő volt a szentmise a bazilika altemplomában. Közösen imádkoztuk, ukrán és magyar ajkú ministránsok. Magunkért, az utunkért, az otthon maradottak- ért, Ukrajna békéjéért. Volt miért…
Este továbbindultunk. Hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk Assisibe is, bár ez nem volt a programban. Érdekes mó- dos ez a kisváros jobban tetszett a csapatnak, mint Velence. Bejártuk a Szent Ferenc bazilikát, az óváros utcácskáit.
Aztán indultunk tovább. Meleg is volt nagyon, meg el is fáradtunk rendesen, úgyhogy más nagyon vártuk, hogy végre megérkezzünk Rómába a szálláshelyünkre. És természetesen, Isten segítségével, meg is érkeztünk. Elhelyezkedtünk a szálláson, felfrissültünk, aztán közös vacsora, esti ima, és pihentünk egy nagyot.
Másnap városnézés. Mivel sok mindent meg akartunk nézni, nem volt sétagalopp, ami a nagy melegben különö- sen fárasztó volt. Itt már külön csapatban jártak a magyar és az ukrán ministránsok. A következő nap volt a legizgalmasabb. Délután elmentünk a Szent Péter térre, ahol közös ima volt Ferenc pápá- val. Egészen közel voltunk hozzá, és ami a leginkább örömteli és felemelő volt, hogy egyikünk, közülünk egy, adhatta át a zarándokkendőt a Szentatyá- nak!!! Ez hatalmas megtiszteltetés volt az egész csapat, sőt egész Kárpátalja számára. Átadni a kendőt, kezet fogni a pápával… Azt hiszem, ez az élmény sokáig elkísér majd minket.
A további napok is szépek voltak. Voltunk a tengerparton is, és nagyot fürödtünk a tengerben. Persze egyszer minden jónak vége szakad, és azon kaptuk magunkat, hogy már indulni is kell hazafelé… Néhány órára megálltunk a magyar tenger partján, lemostuk az út porát a Balatonban, aztán indulás haza. Augusztus 8-án, szombaton a kora reggeli órákban már itthon is voltunk.
Fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk haza. Egy gondolat még, ami, úgy gondolom, mindannyiunkban benne volt: ministránsnak lenni jó…
egy résztvevő
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!