MINT HAL A VÍZBEN

239

Családias szellem

Mi tarthatná össze a családot, ha egy kartonból kivágott játék lenne? Hasonló talán a kérdés: milyen kőből épül a boldog családi élet? Don Bosco egy tipikus kifejezést használ, amely nevelési módszerének alapja: a családias szellem.
Don Bosco úgy határozott, hogy intézményeit „házaknak” nevezi. A Megelőző módszerről szóló kis értekezésében a nevelőket „szerető atyaként” képzelte el. Megkísérelte, hogy ezzel a kifejezéssel egy olyan légkört írjon le, amit nehéz elképzelni és meghatározni, mégis élni és lélegezni lehet benne úgy, mint hal a vízben. Az ilyen környezetben önként felkiáltunk: „Milyen jó itt lenni!” Hogyan fejlődik ki a családias szellem? Don Bosco világosan kifejezi, hogy a család nem a vérbeli tagok együttese, nem is gazdasági, törvényes vagy szociális kapcsok fűzik egybe. Még csak nem is egyedül a vallás. Ami a családot családdá teszi, az a ragaszkodás és a szeretet. Csak a család termékeny talaja adja meg a gyermekeknek azt az emberi, erkölcsi, lélektani és kulturális táplálékot, amely lehetővé teszi nevelésüket. Ez kő, és nem homok. Csak erre lehet a házat építeni.
A családot a szeretetre épült kezdeti sejtnek nevezhetjük. A család akkor igazán boldog, ha annak tagjai egy igaz, mély, őszinte és megalapozott légkörben élnek. Ez a megalapozott sejt képezi a boldog kialakulás lehetőségét.
A gyakorlatban egy sor éltető tényező segítségével lehet a családias szellemet kialakítani.
Akarjunk lenni! Vessünk be mindent: időt, energiát, akaratot, hozzáállást, áldozatot! Más szóval: adjuk át magunkat teljesen a családnak! A család legyen az első. Sok család „kimúlik” az érdektelenség miatt.
A család egy „egység”. Elsősorban azt jelenti, hogy senki sem fölösleges. Senki sem olyan szemlélő, aki azt mondhatná: „Semmi közöm hozzá!” Ebben a körforgalomban mindenki kiinduló- és célpont, vevő- és leadókészülék. Mindenkinek olyan szerepe van, amely hiányozna, ha nem lenne. Bármi is történjék a családban, senki ne mondja: „Semmi közöm hozzá”, vagy „Nem én voltam.” Tudjuk, hogy se szeri, se száma az eshetőségeknek, hogy a családban kijelentsük: „Nem én voltam.” Bármi történjék, vállalni kell a jelenlétet, és inkább azt kell mondani: „Itt vagyok.”
Kölcsönös szeretet, amelyet ki kell mondani és be kell bizonyítani. Az egyoldalú szeretet nem él sokáig. Közösen kell a család szeretetét építeni.
Együtt dolgozni. A kérdésre: „Szerinted mi kell a boldog családi élethez?” 1500 fiatal nem a pénzben, az autóban, a szép lakásban látta a boldogságot, hanem abban, hogy valamit közösen tegyünk. „Töltsük együtt az időt a munkában és a szórakozásban” – írja egy édesanya. „Munka közben vettük észre, milyen közel vagyunk egymáshoz.”
Beszélni egymással. „Nálunk sok időt fordítunk a kötetlen beszélgetésre” – írja egy édesapa. „Néha előjön egy probléma, egy töprengés vagy egy fontos dolog, amit meg kell beszélni. Ha a fiam nem tud az autókról vagy a sportról beszélni velem, akkor hogyan várhatom el tőle, hogy az iskolában történő kábítószer-kereskedésről is beszéljünk?” A szülőknek meg kell tanulniuk, hogy a gyermekeikkel beszéljenek, ne csak szóljanak hozzájuk.
Megbecsülni egymást. Minden emberben él a vágy, hogy környezete megbecsülje. A fiatalok bezárkóznak, ha mindig csak „letolást” kapnak. A boldog családokban a megbecsülés foka kölcsönös és emelkedett. Egy édesanya írja: „Esténként beszélgetünk egymással, és a gyerekeket átöleljük, megcsókoljuk és megdicsérjük az elért eredményért. Biztos, hogy a nap végeztével egy ilyen beszélgetésre szükség van.”
Átadni az értékeket. A családban szerzett tapasztalat visz közel a világ eseményeihez: az értékeket, véleményeket ott tudjuk megismerni. A tudás átadása a szülők feladata, akik ugyanakkor sokat tanulhatnak gyermekeiktől. Ők is közel állnak az élethez, sok hírt adhatnak át. Nem szabad elfelejteni, hogy az ember a példákból tanul. Nem sajátít el semmit, ha azt csak mondták. Néz, figyel, értékel és elsajátít. így van ez a családban is.
Segíteni egymást. Hol kapunk igazán vigaszt és erőt az élet nehéz pillanataiban, ha nem a családban? Egy egészséges családban vigaszt találhatunk, hogy fejlődjünk, megújuljunk, töltekezzünk és erősödjünk. Ott kapunk erőre, hogy legyőzzük az unalmat és a megszokást.
Megoldani a problémákat. A példás egységben élő családokban is vannak problémák. Megvan azonban a készség és a képesség is, hogy megoldják azokat, olyan mértékben, ahogyan következnek. A problémák beálltakor nem azt kell kérdezni, hogy ki csinálta a bajt. Nem is kell senkit sem elítélni. Arra kell gondolni csupán, hogyan lehet gyorsan megszabadulni a gondtól.
Legyen egy lelkület! E nélkül a gyökér nélkül a család nem tud megélni. A boldog családok kézzelfoghatóan és mindennap kifejezik a lelki gazdagságot. Igaz értékeket mérlegelnek, amelyek fontosak, mint az étel és a ruházat. Az imádkozó családban kialakul a lelkület, amely az Úrban gyengéd, megbocsátó és megértő.
Meg kell bocsátani. Bölcs a mondás: „Amikor egy vita véget ér, felejtsd el!” A családi szeretet mindig megbocsátó. Amikor erélyesen szólnak a gyermekekre, akkor is érezzék, hogy szeretik őket.
Együtt ünnepelni. A boldog családok tudnak együtt ünnepelni. Ez megvalósul a sátoros ünnepek, az évfordulók alkalmával, de a hétköznapokon is, amikor békességben és örömmel viseltetünk egymás iránt.